2021. feb 23.

Bátorságpróba

írta: Gray mouse
Bátorságpróba

   - Vagy a vonat alá megyek, vagy felmondok. - mondta  a tehetetlenségének összes keserűségével. 
  - Akkor inkább mondj fel!  A vonat alá menni később is ráérsz. De lehet, találsz egy olyan munkahelyet, ahol jól érzed magad. - felelte biztatóan. Felszabadultan nevetett a kilátástalan helyzetén. És ez az, ami még életben tartja. Hogy tud nevetni saját magán.  De vajon meddig?

    Van, hogy az embernek döntenie kell. Olykor minden józan eszét félretéve. Mert ha ráhallgat, akkor örökre benne ragad a lélekölő helyzetben. Pedig tudja, hogy ennek nem lesz jó vége. Az egészsége, a lelke, az önbecsülése, a jelleme a tét. Igen, tudja, hogy már az életével játszik. 

    De vajon van elég bátor? Szembe mer menni a ...

Tovább Szólj hozzá

2021. jan 24.

Amit ma megtehetsz...

írta: Gray mouse
Amit ma megtehetsz...

   Lehet ez az év az utolsó....Anyukám annyi idős volt, amikor meghalt, mint én most. Nem hagy nyugodni a gondolat, ha tudta volna, hogy az lesz az utolsó éve, vajon ugyanúgy töltötte volna? És ha én biztosra tudnám, hogy ez lesz az utolsó, vajon másképp élnék? Vajon tudnék másképp élni? Vajon hátrahagyva a félelmek, a gátlások, a felelősség, a "jókislányság"  terhét, kilépnék a komfortzónámból? Letéve az évek óta cipelt terheket, vajon tudnék csak a magam örömére élni? Vajon kilépnék végre a munkahelyemről? Beteljesítve az álmaimat, bejárjam a vágyott helyeket?  Megírnám végre a könyvet, hogy örökül hagyjam a gyerekeimnek mindazt a tapasztalatot, gondolatot, érzést, ami rám rakódott ezalatt az 54 év alatt? Ha tudnám, ...

Tovább Szólj hozzá

2021. jan 06.

A csapból is zene folyik

írta: Gray mouse
A csapból is zene folyik

   - Mit csinálsz? - kérdezte a telefon másik végén.
   -Zenét hallgatok.
   -És közben? 
  -....Semmit... - feleltem értetlenül. Hiszen miért is kéne közben bármit tennem? A  zenehallgatás   számomra sosem pótcselekvés. sosem háttérzaj. És főleg nem a lustaságom bizonyítéka! :))) Hanem az életemnek nagyon fontos része. Nem telik el úgy nap, hogy ne hallgassak tudatosan legalább fél órát zenét. 

    De ez a fél óra sosem kárba veszett idő.  A zene rám vérátömlesztésként hat. Energiabevitel, gondolatébresztés, léleksimogatás, motiválás, gőzkiengedés, épp az aktuális hangulatomtól függően. Hol megerősít az igazamban, hol észhez térít. Hol megnyitva a könnycsatornákat megnyugtat, hol felvidít, sőt olykor ...

Tovább Szólj hozzá

2020. dec 31.

Csend, ahogy kértem...

írta: Gray mouse
Csend, ahogy kértem...

   Az élet néha ismétlésre kényszeríti az embert. Amikor tehetetlenül, reményvesztetten áll a jövő kapujában, és az izgatott várakozás helyett csak a mozdulatlanság vágya járja át a lelkét, érzi, hogy sok év után újra eljött a pihenés ideje...  

    Évek óta reménnyel a szívemben indultam az új évnek. Minden pesszimizmusom, és minden negatív körülményt ismerve is bennem élt a hit, hogy majd valami jó fog történni. Ez az év különös volt. Sok minden történt, igazán nem unatkoztam. Akár elégedett is lehetnék...Bár a legtöbb változás nem olyan volt amire vágytam.  Pozitív dolgok voltak, de nem sorsdöntőek. Amit nagyon szerettem volna, ami reménnyel töltött el, az sajnos beteljesületlen maradt így az év végére is. Az ...

Tovább Szólj hozzá

2020. dec 20.

Elengedés

írta: Gray mouse
Elengedés

   Megállíthatatlanul rohanunk a vége felé. Érezzük, már kevés van hátra. Fogytán az erőnk, a hitünk, a kitartásunk. De kapaszkodunk a reménysugárba, hogy lassan vége az évnek. Az évnek, amit évtizedek múlva is emlegetünk majd. Úgy mint a korlátozások, a bezárkózás, a magány, a veszteség, és az agymosás éve. 2020 az egész világ számára egyet jelent a járvánnyal. Fekete foltként van jelen sokak életében. De tényleg csak erről szólt ez az év?

    Szerencsére bármennyire is próbálták megállítani, az élet azért nem állt meg. Szövődtek barátságok és szerelmek, születtek gyerekek. Köttettek és bomlottak fel házasságok. Az emberek a maszkok mögé bújtatva is élték az életüket. Terveztek, és  építettek. Álmodtak, ...

Tovább Szólj hozzá

2020. nov 27.

Függöny mögött a világ

írta: Gray mouse
Függöny mögött a világ

   Még 14 éves sem voltam, mikor nagy viták és könyörgések árán eljutottam életem első koncertjére. Szinte napra pontosan 40 év telt el, de még ma is tisztán él bennem az emléke. Az érzés, ahogy több száz arctalan test egy emberként hullámzott a Maradj velem  -et énekelve, felejthetetlen.  A párok forró csókba összeolvadva, a magányos lányok könnyes szemmel élték át a csodát, amit a Korál zenéje nyújtott nekik. Az a másfél óra, az élő zene varázsa örökre megváltoztatta az életem. Az együtt lélegzés, amikor a szív a zene ritmusára pumpálja a vért az erekben, a bizsergető érzés, mikor együtt énekel és mozdul a hatalmas tömeg, meghatározó élmény volt.

Amikor a többi árnyékos oldalra sodródott fiatallal együtt ...

Tovább Szólj hozzá

2020. nov 09.

Légvár

írta: Gray mouse
Légvár

    - Mindig a szívedben leszek, Ő meg az ágyadban! - mondta keserű cinizmussal a hangjában. Dühös volt, pedig elégedettnek kéne legyen, hiszen nem ő húzta a rövidebbet. Mert ki a csoda szeretné, hogy mellőle elvágyódjon a szerelme?!  Akkor inkább menjen el.... 

   Van, hogy dönteni kell. Jó lenne tovább menni mindkét úton, látva, melyik tesz boldoggá. De erre nincs lehetőség, így jól vagy rosszul , de választunk. Ekkorra az ember már annyi tapasztalattal rendelkezik, hogy úgy véli, előre látja melyik útnak mi a buktatója. És persze a könnyebben indul el. Mert volt már elég küzdelem, elég buktató, vágyik már egy simább útszakaszra. 

  Van, hogy dönteni kell. Valakit meg kell bántani. És van, mikor örökre bánjuk.... Hiszen ...

Tovább Szólj hozzá

2020. okt 02.

Mosolyszünet

írta: Gray mouse
Mosolyszünet

   - Szeretem nézni a mosolygós szemeidet. - mondta, miközben elsimította a szemébe lógó hajtincset.  Egyre ritkább volt az alkalom, mikor a szeme is mosolygott. Az otthonán, a szerettein kívül keveseknek jutott ebből a boldog, felhőtlen mosolyból. Pedig tisztában volt vele, hogy a legnagyobb erőssége mindig is a mosolya volt. Nem is fukarkodott vele soha. Szeretett aprócska örömszikrákat szórni az emberekre érdemtől és érdektől függetlenül.  De egy ideje azon kapta magát, hogy vannak helyzetek, amikor már csak a szája mosolyog. Kicsit sem örült ennek, hiába tudta, hogy nincs egyedül ezzel.... A mindennapi gondok, a munkahelyi légkör, az elhidegült emberi kapcsolatok igencsak meggyérítették a tiszta szívből jövő mosolyokat. De már annak ...

Tovább Szólj hozzá

2020. aug 07.

A túlsó part

írta: Gray mouse
A túlsó part

   A  napok óta tartó forróság már-már elviselhetetlen volt. Aki tehette, kimenekült a városból. A lány is felüdülést remélve  ment ki a folyóhoz. Kicsit csalódottan látta, hogy milyen sokan vannak. Hosszan sétált a parton, mire végre ritkulni kezdett az embertömeg. Leterített plédjére ledobta hátizsákját, elővett egy könyvet és egyetlen mozdulattal levéve ruháját, leült olvasni. De nem kötötte le a könyv. gondolatai messze jártak. Valahol a múltban, mikor még Vele feküdt a fűben. Néma mozdulatlanságban élvezték egymás közelségét. A férfi keze a combján időzött, az érintése határozottan jelezte, hogy összetartoznak. Alig észrevehető mozdulattal húzódott közelebb a férfihoz. A csend ölelésében a nyugalom járta át a ...

Tovább Szólj hozzá

2020. júl 15.

Útravaló

írta: Gray mouse
Útravaló

      "  Csináld úgy, ahogy neked jó! Ha valakinek ez nem jó, majd szól. Ha nem szól, az   már  ő baja... " 

   Ez volt az utóbbi évek legbölcsebb intelme, amit egy jóbaráttól kaptam. És milyen igaza van! Bárcsak sokkal hamarabb felnyitotta volna a szemem!  Már csak alkalmazni kell megtanulni. Megtanulni kicsit önzőbbnek lenni. Talán tudatosabbnak is... Nem ösztönösen azt  figyelni, mi jó a többieknek. Mert hány és hány alkalommal megyünk bele az alkalmazkodás csapdájába, mert azt hisszük, a többieknek úgy a jó. Miközben pont nem érdekli őket, mi hogyan élünk, hogyan cselekszünk a mindennapokban. Meg sem fordul a fejükben, hogy mi az ők érdekeit nézve cselekszünk. És akkor sem vetnének ránk köveket, ha csak tennénk a ...

Tovább Szólj hozzá

2020. máj 11.

Ajtó

írta: Gray mouse
Ajtó

   " - Talán jobb is így… én azt mondom, ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik! 
  - Ez nem igaz…- felelte Sheldon a tőle megszokott stílusban.  - Kivéve, ha a két ajtót relé köti össze, vagy van köztük egy mozgásérzékelő, vagy az első ajtó becsukásakor a légnyomásváltozás kinyitja a másikat! " 

     Valószínű Sheldonnak van igaza, de mégis szeretünk belekapaszkodni a hitbe, hogy valaminek a vége magában hordozza az új eljövetelét, amitől persze mindenképp jót remélünk....Hát most én is ebbe kapaszkodom. Egy ideje érzem, hogy bennrekedtem egy helyzetben. Sokáig nem volt ez a helyzet ellenemre, senkit nem is okolok, magam alakítottam így . Persze mondhatnám, hogy " Nem ilyen lovat akartam! " ...Mert tényleg nem. De ...

Tovább Szólj hozzá

2020. ápr 28.

Burokrepesztés

írta: Gray mouse
Burokrepesztés

   Egy kor után az ember már nem kéri ki mások véleményét. Hiszen úgysem hallgatna rá.... Többnyire már megy a saját feje után, kialakult személyisége határozott irányt szab, mit, hogyan csinál. De van, amikor egyre inkább érzi, tévúton jár. Hiába tartja szem előtt az évek alatt összegyűlt tapasztalatokat, hiába tart ki elvei mellett,  hiába hallgat a megérzéseire, és csinál mindent a legjobb tudása és meggyőződése szerint, nem azt kapja, nem azt érzi, amit szeretne. És felmerül, min kéne változtatni?! Persze úgy, hogy önmagát ne kelljen szembeköpni. Hiszen nem véletlen, hogy azt gondolja, ez a járható út számára. És már nem szívesen adná lejjebb, ha már eddig kitartott. 

   Sok évbe telt, mire békére lelt ...

Tovább Szólj hozzá

2020. ápr 10.

Szeretetbörtön

írta: Gray mouse
Szeretetbörtön

    Lassan egy hónapja lengi körbe a mindennapjainkat a koronavírus jelenléte. Már mindenkiben kialakult a hozzá való viszonya. Nehéz ugyan megtalálni az egyensúlyt, hogy az ember ne bagatellizálja el, de ne is essen pánikba. Bennem viszonylag hamar kialakult egy közbenső hozzáállás. Nem rettegek tőle, de nem is játszom a tűzzel. Amennyire lehet, kerülöm az embereket. Ez mondjuk a vírus előtt is így volt... :) Csak most a home office-nak köszönhetően, ezt most sokkal egyszerűbben megtehetem. Hogy beválik-e az arany középúton maradásom, majd kiderül. Lehet én leszek az első vidéki áldozata a vírusnak, de akkor sem hagyom tönkretenni életem talán utolsó hónapjait szorongással. Ha már úgy alakult, hogy szép is lehet.....

    Néha már ...

Tovább Szólj hozzá

2020. már 20.

Terézanyuságom története

írta: Gray mouse
Terézanyuságom története

                                       A vállat magány esete

   Tizenhárom évnyi, gyerekfejjel kötött házasság után hagytam el a férjem, két gyerekkel a hónom alatt. Szomorúan, de mégis tele reménnyel, hogy lesz még jobb is a helyzet. Hittem abban, hogy még megtalálom a társam, hisz' fiatal voltam, a gyerekek, a család töltötte ki az addigi életem, szerettem anya, feleség lenni. Azt gondoltam, azért nem sikerült a házasságunk, mert közel harminc évesen már mást vártam a férjemtől, és ő is mást szokott meg tőlem gyerekfejjel, mint amilyen "felnőtt nő"-ként lettem. Már elmúlt részemről a csodálat, az, hogy félistenként nézzek rá....persze tett is érte, hogy elmúljon. Igaz akkor nem volt ilyen egyszerű, hosszú ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 07.

Sebzett lelkek találkozása

írta: Gray mouse
Sebzett lelkek találkozása

  Lassú, óvatos mozdulatokkal fejtette le a védőburkait. Félve nyújtotta sebzett lelkét a másik felé. Szeretett volna teljes hittel bízni benne, hogy jó kezekbe adja. Úgy érezte, nem bírna már ki több sérülést. Remélte, érezni fogja, hogyan kell bánnia vele. A szeretet, az egymásra figyelés, a boldogság halványan felsejlő reménye talán gyógyírként szolgál mindkettejüknek. Már-már kész volt újra bízni és hinni egy szebb jövőben, mikor ijedten megtorpant. Szíve szerint visszacsomagolta volna lelkét a biztonságot nyújtó burokba. De már késő volt. Érezte, ezt már nem úszná meg sérülés nélkül. Ha csak pillanatnyi időre is, de megérezte milyen szeretni és viszontszeretve lenni. Tudta, már semmi nem lenne ugyanolyan mint előtte. A ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 09.

Terápia

írta: Gray mouse
Terápia

  Tíz év, amely nem múlt el nyomtalanul... Lelkem bugyrain kívül a blog is megőrzi az idők végezetéig a papírra vetett érzéseimet. Amikor elkezdtem írni a blogot, egy cél vezérelt. Megszabadulni a gondolatoktól, kiírni magamból a nehezen kimondható érzéseket. Munkahelyen, magánéletben olyan helyzetbe kerültem, ami minden emberi jóságban, tisztességben, barátságban, szerelemben való hitemet megtépázta. Értetlenül, csalódottan, kiábrándultan álltam teljesen magamba zárkózva. S jött az írás... És elindultam egy úton....Az öngyógyítás útján. Akkor persze ez korántsem volt ilyen tudatos. Csak követtem egy megérzést, hogy ez jó lesz. És valóban. Élveztem az írást, a velejáró, addig ismeretlen felszabadultság érzését. Nem ...

Tovább Szólj hozzá

2019. aug 17.

Visszhang

írta: Gray mouse
Visszhang

   Duzzognak a férfiak....Mert mindig csak arról beszélünk, hogy mit csinálnak rosszul, mit várnánk el tőlük, mi az amit hiányolunk. Arról viszont mélyen hallgatunk, mi nők mit adunk, vagy mit nem adunk meg nekik. Pedig mi sem vagyunk tökéletesek.....Igazuk van. Jogos a kérdés...A válasz lehetne rövid...Azt adjuk vissza, amit kapunk.

    Persze azért ez így túl egyszerű lenne. Mert a kapcsolatok elején nyilván "mindent" adunk, akármennyit is kapunk.. Nem is ezzel szokott a baj lenni. Az, hogy később a mindennapokban mi az amit nyújtunk egy férfinak, az nagyrészt tényleg attól függ, mit kapunk tőle. Mert lehetünk kedvesek és figyelmesek. Lehetünk gondoskodók, és forrón ölelők. Nézhetünk rá tisztelettel, és érdeklődve leshetjük ...

Tovább Szólj hozzá

2019. aug 15.

Csapda

írta: Gray mouse
Csapda

  ... Vajon mikor vált ilyenné? Mikor volt az a pillanat, amikor lemondott arról, hogy rendelkezzen a saját életéről? Mikor jött rá, hogy nem teheti azt, amit szeretne?  Sosem voltak kétségei az anyaság felelősségéről. És nem is okozott neki nehézséget semmi, ami a gyerekekről szólt. Nem volt kérdéses, hogy első helyen mindig a gyerekek állnak, mindig azt nézte, nekik hogyan a legjobb. Fel sem merült benne, hogy másképp kellene gondolja.  Mikor évekig élt egy boldogtalan kapcsolatban, akkor is az segítette túlélni, hogy ( tévesen ) azt gondolta, a gyerekeknek így a jobb. Aztán rájött, hogy ez már a gyerekeknek sem jó, akkor végre lépett. De ezután is, sőt ezután ha lehet még jobban ők voltak az elsők. Jó is volt ez így....Egészen ...

Tovább Szólj hozzá

2019. aug 11.

Bizalomtiprók lábnyomai

írta: Gray mouse
Bizalomtiprók lábnyomai

    Rád talál a szerelem, ha kinyitod a szíved... - Állítják a " jólmegmondó"  emberek. De vajon jön vele a bizalom is? Tudunk majd hinni a valódiságában? Abban, hogy tiszta szívvel közelítenek felénk? Abban, hogy nem csak a kezdeti rózsaszín köd homályosítja el az éleslátásunkat? Abban, hogy nem adjuk fel az első nehezebb pillanatban? Hiszen már mindannyian átéltük a szerelem varázsát, és annak elmúlását is, a maga tanulságával együtt. Ismerjük a játszmákat, a féligazságokat, a be nem tartott ígéreteket, a köddé válást, a megcsalatást, és sorolhatnánk végtelenségig. Hurcoljuk magunkkal ezt a tudást, igyekszünk jobban figyelni, okosabbak lenni. Mindeközben apránként csappan a bizalom, míg a végén már nyomait sem találjuk ...

Tovább Szólj hozzá

2019. júl 30.

Csapnivaló gesztusok

írta: Gray mouse
Csapnivaló gesztusok

   Bárki hibázhat. Meg is tesszük jópárszor. De utána magunkba nézni, és okulni az esetből kutyakötelessége mindenkinek. Persze nehezebb belátni hibánkat, ha úgy nőttünk fel, hogy ez inkább menőnek mint restellni való tettnek számított. Hátha nég a közvélemény is értetlenül csodálkozik rá a hírre, ( Dél-Koreai fenékcsapkodás ) most mit kell így felfújni a dolgot. Nők, lányok milliói élték már át, hogy idegen csapott a fenekére. Mind túlélték.....És valóban. Túléltük. Sőt, hangot sem adtunk a rosszérzésünknek, mert ezt láttuk magunk körül. A férfiak így fejezik ki tetszésüket, mi meg lesütött szemmel fogadjuk a "bókot" . - tanultuk meg már fiatalon. Aztán később, öntudatra ébredve már egyre erősebb bennünk az ...

Tovább Szólj hozzá

2019. júl 27.

Vágyálom

írta: Gray mouse
Vágyálom

  .

   Elszántan ment fel a lépcsőn. Az izgalom a csontjáig hatolt. Nagyon régóta vágyta ezt a napot. A lépcsőfordulóban megállt, megigazította a ruháját, egy utolsó pillantást vetett a kezében lévő lapra. Mélylevegő, sóhaj, és már megállíthatatlanul ment az ajtó felé. Belépve kicsit megremegett a lába, de egy pillanatra sem bizonytalanodott el. Tudta, jól döntött. Leült a hellyel kínált székre. Lába gyors ütemben követte pulzusának ritmusát. Mosolygó arccal, fáradt, kiégett, reményvesztett szemmel nézett a szembenülőre. Ültek már így farkasszemet nézve, nem volt kellemes akkor sem.... De most fordított volt a helyzet. Ő volt aki közöl. Nem kérdez, nem vár javaslatot, s főleg nem győzködést. És nem érdekli ...

Tovább Szólj hozzá

2019. máj 20.

Fogd a kezem

írta: Gray mouse
Fogd a kezem

   Végtelennek tűnő perceken át nézte, ahogy az ablak mellett állva figyeli a poros utcai forgatagot. Szerette volna tudni, vajon mi jár a fejében? Legszívesebben odamenne hozzá, s átölelné....

   De csak áll lecövekelve a szoba másik végén, képtelen megmozdulni. Pedig SZÍVE  szerint a fülébe súgná: - Fogd meg a kezem...és még ne ereszd el! Fogd meg a kezem, és vezess át a zűrzavaron!  Hozd ki belőlem a legjobbat! Fogd meg a kezem, és segíts lebontani a falaimat! Legalább még egy kicsit had' érezzem, milyen lehettem volna... Fogd meg a kezem, és emelj fel a felhők fölé, hogy érezzem, a napsütést! Ébressz új és újabb gondolatokat bennem! Fogd meg a kezem, hogy erőt gyűjtsek a borongós napokra... Tarts tükröt elém, hogy úgy ...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 14.

Hogyan húzd ki a lábad alól a talajt

írta: Gray mouse
Hogyan húzd ki a lábad alól a talajt

   Éld az életed...Boldogan, elégedetten, ennek híján beletörődve. Tedd a dolgod, csendesen, magától értetődően, olykor remélve, hogy lesz ez még jobb is. Várd a hétvégét, a nyári szabadságot, a karácsonyt, amitől egy kis energiát, életkedvet remélsz......És mikor már sok-sok évet leéltél így, egyik álmatlan hajnalom eszmélj rá, hogy nem ezt, nem így akartad. Ezt már nem akarod...És hozz egy döntést. Határozd el, hogy drasztikusan változtatsz az életeden, a hozzáállásodon. Elég a csendes beleolvadásból, az érzéketlen emberi viszonyokból, a rosszindulatú munkatársakból, a kirekesztettségből, az egyedüllétből, a tehetetlenségből .... Döntsd el, hogy kilépsz ebből a helyzetből. Önmagadért, a gyerekeidért, a hátralévő ...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 07.

Bástya

írta: Gray mouse
Bástya

   Ledőlt egy bástya....Az utolsó.  Mindegy már, hogy egy paraszt vagy épp a király okozta a vesztét.  Számára a játszma eddig tartott. A többiek még próbálnak küzdeni, de érzik, hogy nem sok jót ígér a végkifejlett. Ha a stabil védő kidől, akkor a magára maradt gyalog mit remélhet?

   Bástyaként állt mellette a való világ sakktábláján... Teljes elfogadással tekintettek egymásra. Ismerték egymás jó oldalát, a barátságos, gondoskodó énjüket. De tudták egymás hibáit, nem mindenben értettek egyet, sőt, talán a legtöbb dologban nem. Voltak heves viták, élces piszkálódások is olykor. Mindketten végsőkig hangoztatták az igazukat, míg egyikőjük meg nem unta, és ráhagyta a másikra. Meggyőzhetetlen volt. Sokszor a vita  ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 24.

Volt egyszer egy generáció

írta: Gray mouse
Volt egyszer egy generáció

   Egyik bejegyzésem pár óra alatt többszázas olvasottságnál tart. Tudom, nem az írás minőségének szól ez a látogatottság, hanem Neki. A szomorú tény, hogy elment egy közülünk való ember. A  szomorúság, a gyász, az érthetetlenség szülte az érdeklődést. Szűkebb hazánk ötvenesei mind ismerték Attilát, régi idők Topis-át . Aki a 80-as években volt fiatal, mind emlékszik rá. Hogy is lehetne elfelejteni, hisz ugyanolyan maradt, mint akkor volt. Megmaradt a Hair-en felnőtt generációra jellemző egyszerű, megjátszásmentes embernek. Sokan szerettük....Hisz' olyan ritka a mai világunkban, hogy valaki anélkül szól pár kedves szót, hogy bármi érdeke fűződne hozzá. Ritka, hogy  valaki nem segítségkérés szándékával keresi meg az ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 23.

Lépcsőház a mennyekbe

írta: Gray mouse
Lépcsőház a mennyekbe

    Ezer éve ismerem. Kamaszlányként messziről figyelve próbáltam megismerni milyen is valójában. Közelébe nem nagyon kerültem, nem voltunk egy kategória. Hosszú, lobogó hajával feltűnő jelenség, és igen népszerű volt a lányok körében. Az én szürke, visszahúzódó természetem kevés volt, hogy a látószögébe kerüljek. Legalábbis azt hittem....Több évtized telt el mire kiderült a tévedésem. Túl házasságokon, boldog és boldogtalan éveken, összefújt minket a szél. Egyikünk sem tudná megmondani hol kezdődött. Nincs egy konkrét hely és dátum, amikor beszélgetni kezdtünk. Már csak azt vettük észre, hogy barátok lettünk. Soha nem lett több belőle, jó volt így mindkettőnknek. Bár nem volt mély barátság a miénk. De a ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 10.

Tüske

írta: Gray mouse
Tüske

   Azt mondta, nem kell mindent leírni.....És igaza volt...Tudom, nem akart megbántani, hiszem, hogy jó szándékkal mondta. De:

    30 éve az életem az anyaságról szól. A gyerekek körül forog a világ, és boldog vagyok. De pár éve rátaláltam az írásra, és akkor valahogy kerek lett minden. Sokáig nem tudott róla senki, aztán volt egy osztálytalálkozó, ahol mindenki elmondta magáról azt amit fontosnak tartott. Én annyit mondtam, hogy van három gyerekem, és tényleg úgy éreztem, ennél többet nem érdemes rólam tudniuk. Büszke vagyok rájuk és szeretem őket, ők, az anyaság a legfontosabb az életemben.

   De tényleg csak ennyi vagyok??? Nem....Azt gondolom, az anyaságon túl valahol ott van az ember. A gondolkodó, az érző, az ...

Tovább Szólj hozzá

2019. jan 22.

Duma, duma, duma

írta: Gray mouse
Duma, duma, duma

     Tudok bánni az emberekkel....Mi sem bizonyítja jobban, mint réztáblába karcolt nevem a dicsőségfalon. Igen, többnyire megtalálom a hangot az emberekkel. Felnőttel és gyerekkel, okossal és butácskával, kedvessel és mogorvával egyaránt. Még a rosszindulatúval is, bár az azért nem megy mindig könnyen. Igen, tudok bánni az emberekkel, de nem jelenti azt, hogy nincs belőlük elegem...Elfáradtam.... A sok ismerős és ismeretlen ember teljesen leszívja az energiámat. Mondják, pedig semmi közöm hozzá....De el akarják mondani....Bárkinek. És én jó bohócként alkalmasnak tűnök erre...Tudom, csakis magamnak köszönhetem...Miért nem kürtölöm szét a rám bízott információt? Miért nem beszélem ki őket a hátuk mögött? Miért hallgatom őket ...

Tovább Szólj hozzá

2018. okt 25.

Határátlépő

írta: Gray mouse
Határátlépő

   Figyelmes volt, kérés nélkül meglátta, mikor, hol tud segíteni. Mindenki örült, elégedett volt ...Vele együtt nevettünk a vicces mondatain....Később inkább csak rajta. - Nagyra nőtt gyerek! - mondtam felmentésként a viselkedésére. Bár éreztem, közel 40 évesen azért ez talán gyenge lábakon álló magyarázat.  Ma már csak esetleg egy félmosoly fut át az arcomon, a poénnak szánt beszólásain. Egyre inkább erőltetettnek, unalmasnak, és sajnos tapintatlannak érzem, érezzük a viselkedését. De még jópofát vágunk hozzá....Mindenki a másikra vár. Reméli, talán lesz valaki, aki szembesíti, nem jó úton jár.  A fiatal lendület, amivel átlép mindenféle határt, amit a nem, a kor, vagy épp a jóízlés felépít bennünk, kezd sokká ...

Tovább Szólj hozzá

2018. aug 26.

Átmenet

írta: Gray mouse
Átmenet

   Harminc perce volt, hogy összeszedje magát. Az ébresztőt lenyomva mozdulatlanul feküdt tovább. Ólomsúlyú teste és lelke semmi jelét nem mutatta, hogy bármi élet pislákolna benne. Tudta, nem sok ideje van. Fél óra múlva kisfia is felkel, és ő nem érezheti rajta a reménytelenséget. Nagy nehezen feltápászkodott. Bekapcsolva a kávéfőzőt elindult a mindennapi rutin. Percre pontosan ugyanúgy zajlott minden reggel. Már a kávét kortyolgatta mikor felébredt a gyerkőc is. - Hogy aludtál? - Jól. És te? - párbeszéd elmaradhatatlan része volt a reggelnek.A hét utolsó munkanapján még kibővült egy  Péntek van!!!  felkiáltással. Hétfő reggel óta erre a mondatra vártak. Mintha legalábbis valami csodát hozna a hétvége....

   Vigyázz ...

Tovább Szólj hozzá

2018. júl 01.

Érzelmiség

írta: Gray mouse
Érzelmiség

   Tanulni kellett volna!  ... Halljuk kioktató magyarázatként a munkahelyen, ha szóba kerül kinek mennyi, és miért annyi a fizetése. A bérfeszültség szinte mindenhol jelen van, és talán jogos is az elvárás, ha az ember több fizetést akar, akkor tanuljon. Vagy legalábbis szerezzen egy papírt valahonnan. Mert már jóideje, főleg a közszférában, nem a tudáshoz, csak a végzettséghez kötik a béreket.... Persze mind tudjuk, hogy korántsem ilyen egyszerű a dolog. Sok tanult ember van munka nélkül, és sok tanulatlan él jómódban. És abba már ne is menjünk bele, hogy mire menne a tanult ember a tanulatlan kiszolgáló, kezük alá dolgozó, segítő emberek nélkül. Maradjunk annyiban, eléggé sántít ez a magyarázat.

   Rólam szerencsére ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jún 18.

A mérleg nyelve

írta: Gray mouse
A mérleg nyelve

  Olvasom a hírt a majdnem felnőtt gyerekről, aki úgy érezte, elege van az egészből... Nem tudok semmit a hátteréről, nem tudom szerelmi bánat, vagy a vizsgáktól való félelem miatt érezte ezt a legjobb, az egyetlen megoldásnak, de tévedett, ez biztos. Hiszen bármilyen megoldás jobb lett volna, minthogy egy 19 éves fiú megölje magát....És olvasom a hírt a nagymamáról, aki unokáját magához szorítva lépett a vonat elé....és sorolhatnám. Minden napra jut legalább egy hír, hogy valaki az ismeretlent választotta az ismert rossz helyett. Hétköznapi emberek, olyanok mint bármelyikünk. Küzdenek, akárcsak mi a nélkülözéssel, betegséggel,, szerelmi bánattal....majd egyszercsak történik valami, és feladják. Korántsem biztos, hogy a legnehezebb ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 14.

Falak között szabadon

írta: Gray mouse
Falak között szabadon

   Szeretem az otthonom. Pontosabban, szeretek itthon lenni......Nem mindig volt ez így. Volt mikor minden jobb volt mint hazamenni. Pár év úgy telt el az életemből, hogy csak útközben éreztem jól magam. A munkahelyemen, és otthon sem találtam a helyem. Arról a másfél óráról szólt az életem, mikor összeszedve a gyerekeket az oviból, iskolából, bevásároltunk, és minél tovább húzva az időt hazabandukoltunk.  Közeledve az ajtóhoz, már görcsbe rándult a gyomrom. Na nem arra a jóérzésű gyomorgörcsre kell gondolni! ... Így mióta öröm hazajönni, itthon lenni, foggal-körömmel ragaszkodom ehhez a nyugalomhoz.

  Szeretem az otthonom...Nem a bútorokat, nem a házat...Hanem azt az érzést, ami átölel mikor itthon vagyok...Egy szabály van ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 08.

Maradtál volna otthon

írta: Gray mouse
Maradtál volna otthon

    Próbállak megérteni... Vagy legalábbis mentséget találni, miért tetted?!... Mert érteném, ha narancsszínben látnád a világot. De tudom, hogy nincs így . Hiszen sosem érdekelt a politika, sem a közélet. Ha néha le is ültél a tv elé, hamarjában elkapcsoltad ha az ÉLET-ről szóló műsorba botlottál. Épp elég volt neked piciny családod, nem akartad a világ nyűgjét is magadévá tenni. 

    Azért azt tudtad, hogy hamarosan választ a nép, de nem hozott lázba. - Nem múlik semmi egyetlen szavazaton. -  mondtad teljes közönnyel. Mígnem egyszer megcsapta a füled egy félmondat: " Nem engedhetjük, hogy a migránsok....  " ,de a végét már nem is hallottad. Viszont innentől rögtön felkaptad a fejed ha meghallottad a szót, MIGRÁNS.  És ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 27.

Múzsanélküliség

írta: Gray mouse
Múzsanélküliség

  Szürke egér létem igazán termékeny időszakait két embernek köszönhetem. Nem volt ebben semmi tudatosság sem részükről, sem a sajátomról. Egyszerűen a létezésük, a figyelmük, olykor az érdektelenségük múzsacsókként hatott rám. Nem biztos, hogy mindig örültek ők ennek, sőt.... De tudták, értették mit miért, és miért úgy írok, ahogy. Kevesen vannak ezzel így. Az emberek hajlamosak felszínes ismeretség, félreértett gondolatok alapján véleményt alkotni. Nem okolhatom őket ezért, hiszen annyira sokfélék vagyunk, ezerféleképp gondolkodunk magunkról, az életről, a világról. Nem mindig könnyű másféle véleményt elfogadni, s pláne nem egyszerű más értékrendjével, gondolkodásával azonosulni. Nem várható el, hogy mindenkivel ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 20.

Milliós luftballon

írta: Gray mouse
Milliós luftballon

  John D. Rockefeller sokat sejtetően mondta anno:  " Csak az első milliót ne kérdezzék "  - így most hagyjuk is miféle szél fújta össze ezt az összeget. Sokkal inkább érdekelne, mit lehet kezdeni vele?!  Átlagember, átlag élettel, átlagon aluli kalandvággyal, hogyan tudna hasznosan sáfárkodni ennyi pénzzel? Az örök vágy, ami úgy tűnik örökre elérhetetlen marad, s ami napjaink legjobb befektetése lehetne, a lakás vásárlás. De ez ahhoz bizony kevés. A biztonságos befektetések kamatai nevetségesen, vagy inkább dühítően alacsonyak. Bármiféle vállalkozást beindítani sem reális gondolat ennyi pénzből. Kispárnát kitömni vele, tökéletes lehetne, de ennél azért valami jövedelmezőbb megoldás kellene. Töröm a fejem rendesen. Kapom ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 08.

Feladat

írta: Gray mouse
Feladat

   Bár megnyílna alatta a föld!....Vagy eljönne a világvége!....Mindegy hogyan, csak legyen már vége!...- fohászkodott magában. Elege van! - érezte már sokadjára. Persze tudta, hogy pár hét múlva már csak mosolyog a mostani vívódásán, de mégsem tudott felülkerekedni a kétségbeesett tehetetlenségén. Tudta, hogy előbb-utóbb meg kell oldja  ezt a feladatot. Tudta, hogy erőt kell vegyen magán, és hívnia kell egy szerelőt...De képtelen volt megtenni. Várt... letöltés (2).jpg

  Várt, valamilyen csodára... Hogy a kazán majd megsajnálja, és magától "meggyógyul". Talán csak átmeneti probléma, és újra jó lesz. Talán jön a tavasz, és soha többé nem kell fűteni. Vagy mire kell, végre ott lesz mellette a Férfi, aki majd hívja a szerelőt ha ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 03.

Életmentő gesztusok

írta: Gray mouse
Életmentő gesztusok

   Élete derekán az ember jóesetben tudja kicsoda, micsoda. Tudja,hogy ő sem tökéletes, és nem is akar ebben a látszatban tündökölni. Ismeri a hibáit, a gyengeségeit, ugyanakkor tisztában van azzal is, mi az amiben jó, amiben más mint a többiek. Igen, többnyire tisztában van önmagával. De minden magabiztossága ellenére, van, hogy kéretlen megjegyzések elbizonytalanítják. És teljesen mindegy, hogy tudja, igaztalanak a vádak, és hogy csak az irigység, a sértettség, csalódottság, vagy egyszerűen a mérhetetlen rosszindulat mondatta a bántó szavakat. Hiába tudja az eszével, hogy le kellene pergesse magáról, mégis beleivódik a gondolat az agyába, tényleg ilyennek látják az emberek??!

    És amikor már összecsapni látszanak a kétely ...

Tovább Szólj hozzá

2018. feb 22.

Egy kis mennyország

írta: Gray mouse
Egy kis mennyország

   Vannak filmek, melyek vízválasztónak számítanak az életemben. Az egyik ilyen, az Egy kis mennyország  . Hálás vagyok ezért a filmért az alkotóknak, mert az oly' régóta rámtelepedő szorongást, félelmet a haláltól, az elmúlástól, játszi könnyedséggel feloldotta. Persze jó lenne ezt még sokáig kitolni, sőt az lenne a legjobb, hogy ha majd jön értem a halál, akkor én nem lennék ott. :) És főleg nem szeretném a főhős útját végigjárni. Ha lehetne kérni, szeretném ha a sors megkímélne a betegségtől és a haldoklástól. De maga a halál emberközelivé vált. Végigkísérhettük a stációkat a beteggé válástól az elfogadásig, keresztül menve a tagadáson, a lázadáson, a fájdalmas szembesülésen, hogy itt nincs választási ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása