Menj el orvoshoz! -hallotta sokadjára. Már nem is válaszolt rá, hiszen semmi újat nem tudna mondani. Sokszor elmagyarázta már, milyen elgondolásból dugja inkább homokba a fejét, mint hogy elmenjen szűrésekre, vagy épp utánajárjon kisebb-nagyobb tüneteknek.  Persze tudja, hogy lehet nagy is a baj. De hiszi, hogy ha jönnie kell a bajnak, majd jön magától. Nem kell azt sürgetni, elébe menni. Hisz a sorsszerűségben, sokkal inkább mint az orvoslásban. Vagy épp kevésbé félelmetes számára a halál eljövetele, mint a betegséggel való szembesülés, a kiszolgáltatottság gondolata, és mások számára tehernek lenni.

   Több példa van előtte, mikor minden megelőzés, óvatosság, kezelés ellenére szomorú véget ért egy élet. Látott hirtelen, érthetetlenül gyors halált és látott hosszú évek szenvedését követelő elmúlást is. Hiába volt erős akaratuk és hitük a gyógyulásban, hiába volt orvosok áldozatos munkája, mindez kevés volt a gyógyuláshoz. 

   Az ősi tapasztalat szerint a nátha 5 nap alatt gyógyul orvossággal, és 5 nap alatt gyógyszer nélkül is . Talán az ebben való hit az, alapja az egészséghez-gyógyításhoz fűződő viszonyának. Hisz a szervezet öngyógyító erejében. Már, amit meg lehet gyógyítani. Amit meg nem, azt úgy gondolja, ráér megtudni akkor, amikor majd el jön az ideje...

.