2020. dec 31.

Csend, ahogy kértem...

írta: Gray mouse
Csend, ahogy kértem...

   Az élet néha ismétlésre kényszeríti az embert. Amikor tehetetlenül, reményvesztetten áll a jövő kapujában, és az izgatott várakozás helyett csak a mozdulatlanság vágya járja át a lelkét, érzi, hogy sok év után újra eljött a pihenés ideje...  

    Évek óta reménnyel a szívemben indultam az új évnek. Minden pesszimizmusom, és minden negatív körülményt ismerve is bennem élt a hit, hogy majd valami jó fog történni. Ez az év különös volt. Sok minden történt, igazán nem unatkoztam. Akár elégedett is lehetnék...Bár a legtöbb változás nem olyan volt amire vágytam.  Pozitív dolgok voltak, de nem sorsdöntőek. Amit nagyon szerettem volna, ami reménnyel töltött el, az sajnos beteljesületlen maradt így az év végére is. Az új munkahelyből nem lett semmi, a szerelem ugyan megérintett, de csak azért, hogy megmutassa, mi az amitől megfosztottam magam az elmúlt években. 

    Úgy érzem, változtatnom kell...A remény és a vágyakozás nem vitt közelebb a célhoz. Eltelt egy év, újra öregebb lettem anélkül, hogy az igazán vágyott dolgok megváltoztak volna.  Hát, eldöntöttem, az új évben változtatok a terven....Nem várok semmit....Nem reménykedem semmiben....Mert a reménykedés fárasztó....Kell egy kis pihenő...Egy csendes év, amikor csak élvezem az életet....Örülök annak, ami van....Nem akarok jobbat és mozgalmasabbat, csak élvezni a csendet magam körül. Nem vágyom szerelemre, nem várom a nagy Ő-t, csak örülök a szeretetnek, ami itthon körülvesz. Nem akarok új kihívást, csak csendben teszem a dolgom beletörődve a megmásíthatatlanba.

   Ez az év pihenő lesz.....Elfáradtam a várakozásban, a reménykedésben, a vágyakozásban az elérhetetlen után. Hát jöjjön egy év nyugalom..

 ( Deja vu 2013 )

 

Szólj hozzá