" Ha elég nagyok az álmok és a vágyak, akkor a körülmények nem számítanak. " / Jim Doman / 

  Na, akkor állhat neki új bűnbakot keresni.... Hosszú ideje nyugtatja magát új és újabb magyarázattal, hogy miért is nem működött a szépreményű kapcsolata. Először volt a SORS. Régóta hisz a sorsszerűségben. Abban, hogy semmi nem történik véletlenül. És ha valaminek meg kell történjen, az meg is fog, ha eljön az ideje. Persze be lehet, időnként talán be is kell segíteni a sorsnak. Már a kezdetekkor úgy érezte, sorsszerű ez a találkozás. E nélkül bele sem kezdett volna. Mikor  az első hullámvölgybe kerültek, nyugtatta magát, hogy még biztos nem jött el a közös  idejük... De ha összetartoznak, akkor az ki fog derülni. És így is lett... Az egymásratalálás igazolta, hogy van dolguk egymással. Hálás volt a felismerésért, a megerősítésért, hogy ennek így kellett történnie.

    Sajnos nem tartott ki örökre ez az érzés. Sorra jöttek az okok, a kifogások, bűnbakok, hogy miért is nem működik... hiszen szerették egymást, ezt érezte biztosan. Messze az első helyen a bizalmatlanság állt. majd sok-sok lényegtelen különbözőség követte. Végső következtetésként pedig kimondatott: A körülmények a hibásak!!! 

    El is volt ezzel a magyarázattal, hiszen a körülményeken nem tudott változtatni. Ha fájdalmasan is, de beletörődött a megmásíthatatlanba. Tökéletes bűnbak volt, nem kellett senkit okolni, sem a szeretetet, az együtt töltött idő valódiságát megkérdőjelezni. Ha a fel-feltörő szomorúság eluralkodni látszott, hamarjában elővette a " Ha mások lettek volna a körülmények...."  kártyát, ami tökéletes önámításként működött. egy ideig... De ahogy olvasta a mondatot, hogy  " Ha elég nagyok az álmok és a vágyak, akkor a körülmények nem számítanak. "   , elszomorodott. Lehet mégsem a körülmények okozták a vesztüket? Talán csakis kettőjükön múlt? Talán ha jobban akarják, ha bátrabbak, ha nagyobb a szeretet....Talán ha mernek nagyot álmodni...  Akkor sikerült volna???