Ha van valami, amit szeretett magában, az a logikus gondolkodása. Már gyerekként is a matematika volt a kedvence, mert ott nincs mellébeszélés. Nincsenek kiskapuk, kitérők, kellemetlen meglepetések. Ha a logika mentén halad a gondolatmenet, akkor garantáltan eléri a célját.  Sokszor rá kellett már jönnie, hogy a való életben ez koránt sincs így.  Az emberi gyarlóság, a körülmények, a jó és rossz emberi viszonyulások nagyban meggátolják az események  logikus történését. Valamiért mégis újra és újra meggyőzte magát, hogy hinnie kell a logikusan felépített terveiben. És újra hitt....

    Hitte, hogy most mindent alaposan átrágott. Felépítette az élete utolsó éveinek legnagyobb projektjét. Bízott a jól felépített tervében, főleg, mert most számokról, pénzről volt szó. Kivárta, hogy nyugdíjasként fix jövedelemmel hitelképes legyen. A kis megtakarított pénzét lakáshitellel megtoldva vehessen egy vidéki házat, és élhesse a nyugdíjasok szerény, de nyugodt életét. Nem volt ez elrugaszkodott terv. Nyugdíj mellett dolgozott, jól ki volt számolva minden lépése. Tudta miként fogja intézni az ügyeket, mikor és mennyi kölcsönt tud felvenni, amit vissza is tud fizetni. Felelősséggel tervezte a jövőt, tudta, csak magára számíthat. De hajszál került a levesbe...

   A munkahelyén nem úgy alakult a helyzet, ahogy tervezte. Igazolt plusz jövedelem nélkül maradt. És innen kártyavárként omlott össze minden. A nyugdíja kevésnek bizonyult egy lakáshitelhez,  Persze nagy kamattal személyi kölcsönre érdemesnek találták. Az az összeg viszont drasztikusan lecsökkentette a megvehető házak számát és minőségét. Így a hatalmas logikáját sutba dobva verheti a fejét a falba, miért is hitte, hogy egyszer végre úgy lesz, ahogy ő kigondolta....Hiszen hányszor hallotta már, hogy:   " Ember tervez, Isten végez...."  Vagy Istennek semmi köze ehhez,  csak az ember szabotálja önmaga boldogulását?