.  Nézem a Cápákat.... Hallgatom ahogy a legtermészetesebben beszélnek többszázmilliós ajánlatokról, milliárdokat érő cégekről. Bármennyire is próbálom elképzelni milyen lehet ekkora összegben gondolkodni, tervezni, élni, képtelen vagyok rá.  Persze tisztában vagyok vele, hogy mennyi munka,…

   Huuh, mennyire nem szeretem ezt a mondatot! És nem csak azért, mert a férfiak körében ez a mondat vezeti  a  legnépszerűbb szakítós szövegek listáját. ( Többnyire igazuk van :-)  ) Úgy általában dühít, mikor ezt hallom....Jobbat érdemelsz! ...Jobb társat, jobb bánásmódot, jobb életet, stb. Tudom…

   Szinte napra pontosan 2 évvel ezelőtt született ez a poszt. Mivel újra, vagy most még inkább aktuálisnak érzem, hát gondoltam, nem árt kicsit leporolni...   Tündérkertben jártam.  A sok kis csoda között sétálva megérintette a lelkem egy írás. Egy írás, amely akár…

   Előbb - utóbb megtanuljuk, hogy óvatosan kell bánnunk a véleményünkkel. Főleg amikor mások magánéletéről, emberi kapcsolatairól, pillanatnyi élethelyzetéről szól. Legyen az bármennyire is jószándékú, akkor sem érdemes  belemerülni a jótanácsok osztásába. Ha…

   A nyelvem még csak-csak el tudom harapni ha kell, bár, ahogy öregszem, egyre inkább nehezemre esik. De mit csináljak a szememmel? Hogyan rejtsem el mindazt az érzést a világ elől, ami visszafojtva dübörög bennem? S persze most nem az örömre, a szeretetre gondolok. S még csak nem…

Most a csúffal ne foglalkozzunk. Ha valamiről, hát az ízlésről felesleges lenne vitázni. Mindenkinek más a szép, ebben egyetérthetünk mindannyian. Így ha nem is én vezetem a népszerűségi listát, azért nyilván én is tetszem valakinek. Ebben a hitben még az utóbbi hónapok tapasztalatai sem…

...Ez itt a kérdés! Olyan könnyűnek tűnik a dolog... Meg kell hozni egy döntést, és ki kell tartani mellette. Na igen. Ha az ember elég határozott, tud csak az eszére hallgatni, és kemény is tud lenni ha kell, akkor talán megy ez gond nélkül. Mindig nehezen hoztam meg döntést, de ha már megtettem,…

     Nem szeretem a készen elénk tálalt gondolatokat... Sokszor írtam már róla. De elém jött valami, amit nagyon magaménak érzek....És ami talán a blog lényege.    Sokan, sokféleképpen értenek engem, és sokféleképpen értelmezik a blogot. Van akinek okoskodást, magamutogatást, túlzott…

   Van, hogy egy pillanat alatt megváltozik az életünk. Valaki elvesztése, egy tragikus baleset, egy "sok nullás" lottónyeremény fenekestül felforgatja a mindennapokat, és ezzel együtt egész életünk alakulását. Mikor minden tervezgetés, igyekezet kevésnek bizonyul, hogy kilépjünk a szűkre szabott…

  Következő életében remete akar lenni!...Nem akar embereket látni... Nem akar szeretni, sem kiábrándulni. Nem akar haragot, sem megbocsátást. Nem akar felelősséget, sem konfliktust, nem akar bűntudatot, sem kétségeket. Nem akar sajnálni, sem győzködni, nem akar sírni, sem könnyeket látni. Nem akar…

  Szeretem nézni az embereket. Szeretem figyelni, hogyan viszonyulnak egymáshoz, miként viselkednek különböző helyzetekben. Nézem őket, és kialakul bennem egy elképzelés, milyenek is valójában. De vajon mennyire valós ez a kép? Mit lehet leszűrni pár kiragadott pillanatból?…

  Kell egy ház.....ez vitathatatlan. Mindenki vágyik egy otthonra, egy házra, jogosan. Van akinek megadatik, s van kinek nem. Vannak akiknek az ölébe pottyan, van aki keményen megdolgozik érte, s van aki hiába is gürcöl, soha nem lesz háztulajdonos. Hogy ez jól van-e így,…

    Beszélgettünk....tisztán, őszintén, érzelgősség nélkül. Kicsit már régóta ismerjük egymást, valahonnan a gyerekkorból. Vannak közös emlékek, bár egyik sem nevezhető mérföldkőnek az életünkben. Be-bevillan egy-egy kép táborokról, kalandos hegyi…

  Sokfélék vagyunk, éppen ezért nagyon kiváltságos helyzetnek véljük mikor az első pillanatban kiderül, egy hullámhosszon vagyunk valakivel. Úgy érezzük félszavakból is értjük egymást, minden beszélgetés gördülékenyen zajlik, nem kell agyonmagyarázni dolgokat....Hát igen, ritkán, de van ilyen.  …

  Belépett az ajtón egy lassan túliskolázott munkatársam, és foghegyről odavetette a kérdést:  - Rendbe jöttek az idegeid?  - Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől. Egy lassan 40 éves nő aki eszméletlenül büszke arra, hogy főiskolára jár, azt remélve, diplomás emberként végre lesz VALAKI....Szóval…