Emlékszem még a 40 évvel ezelőtti érzésre, mikor azért fohászkodtam, hogy nehogy Te halj meg hamarabb mint én, mert mi lenne velünk... Szerelmesen, friss házasként, egy csecsemővel gazdagodva elképzelhetetlennek gondoltam az életem nélküled. Gyerekfejjel alapítottunk családot, tele voltunk tervekkel, éjszakákba nyúló beszélgetésekkel váltottuk meg a világot. Már a kapcsolatunk elején felültünk egy hullámvasútra, melynek a hullámvölgyéből a humornak köszönhetően sokáig  sikerült újra és újra felemelkedni. Bármikor felelevenednek az akkori emlékek, minden rossz mellett, vagy talán ellenére, eszembe jutnak a nagy nevetéseink. Köszönet érte! 

  Sok év eltelt azóta... Több mint 20 éve nem vagy már része az életemnek. Persze mondhatnánk, hogy a két közös gyermekünk örökre összeköt minket, dehát Te is tudod.... Sok minden történt, a legtöbb nem úgy, ahogy terveztük, vagy ahogy kellett volna. Kudarcot vallottunk sok mindenben. De azért van, amiért hálás vagyok Neked. Természetesen elsősorban a gyerekeink. Jó lett volna szebb gyerekkort nyújtani nekik, de ennyire telt tőlünk. Talán megbocsájtják nekünk valaha...

  A másik, amiért hálás vagyok, az a zene. Persze mindig is szerettem a zenét, akkor is, amikor még nem ismertelek. De az, hogy az életem energiaforrása lett, nagyrészt neked köszönhető. Hogy minden élethelyzet feloldására megoldás lehet a zene, tőled tanultam.. A zenei műfajok sokrétűsége, a zenekarok hátterének ismerete, a nyitottság az új felé, és kitartó rajongás a régi nagyokért, mind a te hatásod. Köszönet érte! 

   S Neked köszönhetem, hogy kiderült, sokkal erősebb vagyok, mint azt valaha hittem, vagy reméltem. A fentebb említett érzés már rég szertefoszlott. Már jó ideje megállok a saját lábamon, nem függök egy férfitől, nem hagyom, hogy bántsanak. Ha megpróbálják, odébbállok. Kényszer szülte ezt az erőt, de már hálás vagyok érte, hogy rákényszerültem erre az útra. Azt hiszem, büszke vagy rám.... 

   Elmentél... Túl fiatalon, de Te már 20 évesen is Jenis Joplin pédáját követted : "Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon."  Nem tudom látsz-e minket föntről? Nem tudom mit éreztél mikor elindultál a fény felé.... Remélem mikor életed filmje pergett előtted és a közös 14 évhez értél, mosolyogtál... Volt benne sok vidám pillanat. Emlékezzünk arra! 

                                K. László , Laci... Nyugodj békében! 
                               1964-2024