.  Nézem a Cápákat.... Hallgatom ahogy a legtermészetesebben beszélnek többszázmilliós ajánlatokról, milliárdokat érő cégekről. Bármennyire is próbálom elképzelni milyen lehet ekkora összegben gondolkodni, tervezni, élni, képtelen vagyok rá.  Persze tisztában vagyok vele, hogy mennyi munka, ambíció, lemondás van emögött a vagyon mögött. Én, aki soha nem voltam törtető és igazán kitartó sem, cseppet sem csodálkozom, hogy még a közelébe sem kerülhettem a gazdagság ilyen fokához. Vagyis úgy általában a gazdagsághoz sem...Szerény, kiszámítható életem volt mindig, és nincs bennem irigység..... Csak pár kérdés nem hagy nyugodni. 

    Minden tiszteletem az övéké! Igazán szimpatikusak. Néhány megnyilvánulásuk kivételével tetszik, ahogy az emberekkel beszélnek, az érdeklődésük, a nyitottságuk az új felé. Tetszik az ember, már amennyit láttatnak magukból, Nem irigylem a vagyonukat. Keményen megdolgoztak érte, nyilván nem napi 8 órájukba telt mire összehozták az őket sikeressé és vagyonossá tevő üzletüket. És tudom, hogy sok lemondással járt, s talán olykor túl nagy árat is fizettek a sikerért. 

    Figyelem a repkedő százmilliókat, az éves bevételt, a nettó haszon tervezett összegét.... És elgondolkodom. Vajon hányan dolgoztak ezekért a milliárdos vagyonokért minimálbérért? Vajon hány órát töltöttek munkával, mennyi lemondással járt, és olykor mekkora árat fizettek a kétkezi munkások a megélhetésért, vagy a kicsivel jobb életért?  Persze tudom, nem ők kockáztattak. Ők megkapták a fizetésüket, így is, úgy is. Ők ha becsukták az ajtót maguk mögött, nem kellett törődniük a munkával. Elmehettek szabadságra, szabad volt a hétvégéjük.... Igen, tudom az alkalmazott lét minden előnyét.... és hátrányát is. De azért , vagy épp ezért  elgondolkodom.... Vajon mennyivel kisebb lenne a felső tízezer vagyona, ha a vállalkozók a drága órák, a luxusautók helyett vagy mellett, abból csinálnának presztízskérdést, hogy az ő dolgozójuk " jól meg legyen fizetve " . Vajon mennyire változna meg a világ?  Vajon nem érné meg?