Amikor meghallottam az aljamunkák felsorolása között a sajátomat, csak mosolyogtam. Már rég nem akarok győzködni senkit arról, hogy nincs igaza. Valahogy a sors úgy hozta, hogy egy kivétellel sosem végeztem mások szerint is elismert munkát. Vagyis nem velem, nem a munkához való hozzáállásommal, hanem a munkakörömmel volt másoknak baja. Az kicsit ugyan meglepett, hogy a mostani munkaköröm is "aljának" számít... Persze tisztában vagyok azzal, hogy van egy sorrend az emberek fejében... Kicsit talán azzal lehet rangsorolni, hogy milyen könnyű bejutni abba az iskolába, később egyetemre, ahol egy-egy szakmát tanítanak.  Milyen képességű, pontosabban milyen bizonyítványú gyerekek felvételiznek oda, hogy esélyük legyen bejutni.  És ezt a sorrendet alá is támasztja a társadalom, és a pedagógusok hozzáállása, mikor értetlenül kérdezik, hogy - Miért? -, ha szerintük többre képes egy gyerek, mint a választott szakma tanulása. Pedig miért ne választhatna egy gyerek bármilyen szakmát, ha az érdekli? Sok példát lehetne felhozni, akik diplomával, esetleg már egy felépített karriert otthagyva vágtak bele egy teljesen új munkába, legtöbbször kétkezi munkába, mert érezték, hogy attól boldogabbak lesznek. És legtöbbjük már kamaszként is érezte, csak a társadalmi elvárások, szokások, a szülők, a pedagógusok, vagy épp az ego nem engedte, hogy lejjebb adja mint ami a képességei szerint dukál neki. 

    Hát én úgy gondolkodom, nincs olyan munka, amit ne lehetne emelt fővel, jól csinálni. És olyan sincs, amit ne lehetne kókler módján, ímmel-ámmal, kényszerűen végezni, bármilyen végzettség, akár diploma kelljen hozzá. Nem a munkakör, hanem az ember határozza meg, hogy milyen is lesz az a munka, amit végez.... Szerencsére többször volt részem olyan munkát végezni, amit szerettem. És olyat is, amit nem. De mindig kellő alázattal, becsülettel, legjobb tudásomat beleadva végeztem mindegyiket. És a mások megítélése, olykor éreztetése  ellenére sem éreztem, most meg főleg nem érzem, hogy aljamunkát végeznék....
         
                  Mert: " Ha tudom, jól csinálom... Ha jól nem tudom, nem csinálom. "