Még 14 éves sem voltam, mikor nagy viták és könyörgések árán eljutottam életem első koncertjére. Szinte napra pontosan 40 év telt el, de még ma is tisztán él bennem az emléke. Az érzés, ahogy több száz arctalan test egy emberként hullámzott a Maradj velem -et énekelve, felejthetetlen.  A párok forró csókba összeolvadva, a magányos lányok könnyes szemmel élték át a csodát, amit a Korál zenéje nyújtott nekik. Az a másfél óra, az élő zene varázsa örökre megváltoztatta az életem. Az együtt lélegzés, amikor a szív a zene ritmusára pumpálja a vért az erekben, a bizsergető érzés, mikor együtt énekel és mozdul a hatalmas tömeg, meghatározó élmény volt.

Amikor a többi árnyékos oldalra sodródott fiatallal együtt csápoltam végig a Tudom, én is megnyugodnék -ot,  megnyugtató volt a felismerés, hogy vannak, akikkel szavak nélkül is értjük egymást.  

   A Korál igényes zenéjével és kifinomult szövegeivel különleges színfolt volt az odamondó, kemény rockzenekarok között, de hiteles volt, így a 80-as évek nagy rockgenerációjánál is megértésre talált. Balázs Fecó talán a legérzékenyebb lelkű szerző és előadó volt. Életem minden sorsfordító pillanatában ott volt, hol megnyugvást, hol erőt, hol biztatást nyújtva.

   A Homok a szélben  örökre összeforrt az első szerelemmel. Persze már sokkal többet jelent most a szövege, mint az akkori 15 éves lánynak, de talán még igazabbá vált az eltelt évtizedek alatt. Aki akkor ismert, értett, ma is tudja, érti...  

  Az Anyám, kérlek vigasztalj engem mai napig felkavaró élmény. Mindeddig megválaszolatlan kérdések választ remélve cikáznak a fejemben ahányszor hallgatom. 

   A  Érints meg második üteménél már összeszorult torokkal élem át újra a pillanatot, mikor édesapámtól búcsúzunk, földi léte utolsó perceiben. 

  A reményvesztettség idején elég meghallgatni a Kőfalak leomlanak- ot,

vagy a Ne állj meg soha- t ,  és máris könnyebb a világ.

És persze van kedvenc dal ha épp "enyém az egész világ" hangulatban lennék. Olyankor tökéletes választás az Öreg vagyok már, hogy összetörj!  

  Nem maradhat ki a sorból a vágyakozás, a magány legszebb megzenésítése, a Csönd éve volt .

   És hosszan sorolhatnám. Termékeny előadó volt, sok népszerű dalt adott a zenét kedvelőknek. Sokunk szívét melengette meg érzékeny hangjával, dalaival. maradhatott volna még közöttünk...  Nagy szükség lenne még pár léleksimogató dalára.... De ő már odafönt van, és csak remélni tudom, hogy saját szavaival élve, minden 

                                     " úgy van, ahogyan elgondolta...."