Eltelt egy év... Szinte még fel sem eszméltem az év eleji változásokból, máris cserélhettem ki a naptárt az asztalomon. Nem rég még izgalommal telve vártam,mit tartogat az új év. Tudtam, hogy fenekestől változik meg minden, de teljes szívvel hittem, hogy jó felé haladok. Visszanézve két dolog határozta meg az évet. Nagymama, és önmagam lettem. 

   Eltelt egy év... Olyan gyorsan, mint még soha. Beigazolódott, hogy az idő múlása mennyire viszonylagos. Teljesen más ütemben peregnek a pillanatok, órák, napok ha aktívan éljük meg őket. Sok év tetszhalott monotonitása után vérpezsdítő az élmény, hogy érzem, élek. Persze nem egy rózsaszín habcsók az életem most sem.  De az utóbbi évek szélmalomharccá vált rutinját felváltották a pezsgő, változatos, új kihívásokkal tarkított mindennapok. És ez rányomja a bélyegét az egész életemre. Az összes pozitív és negatív hatásával együtt. Hiszen az, hogy hihetetlen tempóban peregnek a munkaidő percei mindenképp pozitív élmény. Eddig ezt a tempójú időmúlást csak az énidőm során tapasztaltam. Mindannyian éreztük már, hogy ha szeretettel, jó hangulatban, tettünk valamit,, észrevétlenül teltek az órák. És ha kínlódva, beletörődött rutinnal, olykor fájdalommal éltünk meg egy időszakot, akkor annak végeláthatatlannak éreztük minden percét.  De azt, hogy az idő egy munkahelyen is észrevétlenül el tud telni, számomra mindenképp új felismerés...

    Eltelt egy év....A leggyorsabb.... Ennek csak egy szépséghibája van. Villámgyorsan lettem én is egy évvel öregebb. ... Na de tudjuk, mindennek ára van. És hát azt kell mondjam, bármennyire hihetetlen, de megérte...