Félálomban nyúlt a telefon után. Miközben álom és ébrenlét között lebegve olvasta az sms-t, még érezte a férfi simogatását a testén. Beleborzongott, ahogy olvasta: SZERELMEM... Szeretett erre a szóra ébredni, az egész napja megszépült általa. Hónapok óta ebben a lázban égett. Telefonhívások, üzenetek, pár együtt töltött óra töltötte ki az életét. Sokadjára olvasta el az sms-t, erőt, megnyugvást remélve tőle. Tehetetlenül feküdt az ágyban. Szeretett volna odabújni a férfihez, Kiskifliként bekucorogni az ölébe. Érezni ahogy minden lélegzetvételnél együtt mozdul a testük. De nem tehette....Az ágy kegyetlenül üres és hideg volt az ő szerelemtől izzó magányos testének. Próbált visszamenekülni az álomba....Oda, ahol a férfit hagyta. Visszatérni a világba, ahol korlátok nélkül szerethetik egymást. Ahol újra érezheti a szenvedélyt, a vágyak beteljesülve repítik el abba a világba, amit álmaiból már olyan jól ismer...

    Nem tudott elaludni. A férfi hiánya csillapíthatatlanul telepedett rá. Teste küzdött a kielégületlenséggel, lelke rettegett attól, hogy elveszítheti a férfit. Tudta, hogy abba belepusztulna. Nem akarta elrontani aggodalmaskodással, félelemmel, bizonytalansággal. Csak szeretni akarta...örökké. Sorra jöttek a kérdések. Zaklatott lelke nem talált válaszra, hogyan tudná jól szeretni.....Ő csak szeretni tudja. Nagyon....Mindenét odaadva, és mindent követelve. Megnyílva, befogadva, kitárulkozón, érdeklődőn, őszintén, . De nem hagyta nyugodni a gondolat, mi van, ha túl sok...Vagy épp túl kevés?  Mi van ha nem jól szereti? Ha a legnagyobb szerelme sem elég?      

   Újra és újra olvasta: Szerelmem... Lehunyt szemmel elképzelte ahogy a férfi leírta ezt a szót. Végigfutott testén a jóleső borzongás...Egy pillanatra elhitte, Ő is ugyanúgy érez. Hogy benne is él a vágy, hogy reggelente lágyan magához húzva súghassa a fülébe: szerelmem... Egy pillanatra elhitte, hogy lesz idejük megtanulni egymást jól szeretni....