A tanyasi kisbolt pultja mögül csak egy hatalmas piros pöttyös tüll masni látszódott ki. Az alig tízéves lányka derékig érő loknis haját fogta össze a feje búbján.  A kislány minden idegszálával koncentrált, hogy szabályos spirált építsen a táblás csokoládékból.  A szomszédos helyiség hangos morajlását kizárva merült el a polcok rendezésében. Míg a nagynénje a tanyavilág lakóit szolgálta ki a szomszédos kocsmában, ő lelkesen szépítgette a boltot. Kockás szalvétával takarta el a régi polcok kopottas részeit, szépérzékkel igazgatta az árut, piramist épített a konzervekből, gúlát a gyümölcsökből.   A mérleg súlyait pontos rendben tette vissza a tartójába. 

  - Lehet vásárolni? - rezzent össze az ismeretlen, szigorú hangra. Megfordulva, szégyenlősen lesütött szemmel, alig hallhatóan válaszolta, hogy lehet. - Akkor kellene egy szappan, egy kiló só, és egy vekni. Jó sültet válassz ám! - kacsintott rá cinkosan a nagybajszos ember. A kislány szótlanul pakolta elé az árut. A kockás füzetlapra felírta az árakat, majd pontosan összeadva suttogta az eredményt. A férfi letett a pultra 8 Ft-ot,  - A maradékon vegyél magadnak fagyit, amiért ilyen ügyes voltál! - szólt megenyhülten a férfi. - Köszönöm szépen! - mondta már bátrabban, felemelt fejjel, félszegen mosolyogva a lányka. Kiszámolva a visszajárót, büszkén szaladt a nénikéjéhez elújságolni, hogy mennyi pénzt kapott jutalmul. A nagynénje szeretettel megsimogatta a fejét, Tedd el, megdolgoztál érte! Ha nagy leszel, te leszel a legjobb boltos, majd meglátod! -mondta biztatóan. A kislány szorosan markolva a pár fillért, boldogan szaladt vissza a pult mögé. A dicsérettől megrészegülve folytatta az áruk pakolását, és izgatottan várta, hogy betérjen a következő vevő. A mások segítése, a kiszolgálás, a kedves szavak, a hálás Köszönöm!-ök örömmel töltötték át a szívét. Érezte, hogy megtalálta a helyét.  A helyet, ahol játék az élet...