- Mindig a szívedben leszek, Ő meg az ágyadban! - mondta keserű cinizmussal a hangjában. Dühös volt, pedig elégedettnek kéne legyen, hiszen nem ő húzta a rövidebbet. Mert ki a csoda szeretné, hogy mellőle elvágyódjon a szerelme?!  Akkor inkább menjen el.... 

   Van, hogy dönteni kell. Jó lenne tovább menni mindkét úton, látva, melyik tesz boldoggá. De erre nincs lehetőség, így jól vagy rosszul , de választunk. Ekkorra az ember már annyi tapasztalattal rendelkezik, hogy úgy véli, előre látja melyik útnak mi a buktatója. És persze a könnyebben indul el. Mert volt már elég küzdelem, elég buktató, vágyik már egy simább útszakaszra. 

  Van, hogy dönteni kell. Valakit meg kell bántani. És van, mikor örökre bánjuk.... Hiszen mennyivel egyszerűbb azt bántani, akiről tudjuk, hogy úgyis a szívünkben marad. Akiről tudjuk, hogy felejthetetlenek vagyunk számára, akiről tudjuk, hogy megérti.... Hiszen félszavakból is, sőt szavak nélkül is tudja.... Mennyivel könnyebb hinni abban, hogy a sors majd úgyis tudja a dolgát.  Mennyivel könnyebb a friss lendületet meglovagolva új érzésekbe beleolvadni, mint régi, rutinossá vált érintésekből örömöt remélni. 

  Van, hogy dönteni kell. A szívünkre, vagy az eszünkre hallgassunk. Többnyire kétfelé vinnének. Fiatalon inkább hajlunk a szívünk után menni, minden és mindenkivel szemben akár. Aztán a tapasztalatok és a rideg valóság egyre inkább az eszünkre hagyja a döntést. Majd sok " okos " döntés után, szép lassan megöregedve rájövünk, mennyire ostobák is voltunk. Az életünk nagyrészét szívtelenül, rutinból, kötelességből éltük le. És újra megtanuljuk meghallani szívünk szavát. És fiatalokat megszégyenítően vágunk bele esztelen szerelmekbe, hobbikba, utazásokba, kiélvezve minden pillanatát, amit még kisajtolhatunk a földi életünkből. 

   Van, hogy döntenünk kell. Tovább éldegélünk a magunk által felépített légvárunkban, vagy minden erőnket összeszedve porrá tiporjuk, és végre elkezdjük építeni valóságos, erős alapra épülő otthonunkat. Ahol nem kell egy napon arra ébrednünk, hogy a szívünkben és az ágyunkban sincs már senki....