A szerelem mindent felülír... - hittem határozottan. És talán hiszem most is, de azért már van némi bizonytalanság bennem. Vajon megéri? Vajon mindent maga mögött hagyhat az ember ha jön a felkavaró érzés? Láttunk már sok példát tiszavirág életű " örök szerelmekre" , és láttunk olyat, ami valósnak bizonyult. Amikor a mindent elsöprő szerelem, a megérzés, hogy ez más mint eddig bármelyik, tényleg egy sorsszerű találkozás volt. Valljuk be, ez a ritkább. De akkor mikor merjünk hinni a szerelem kivételességében, és mikor engedjük el inkább az érzést? Hiszen a kezdetekkor a nagy lángolás nem hagy számunkra tisztánlátást. Szeretjük elhinni, hogy különlegesben van részünk. Persze ha nincs vesztenivalója az embernek, akkor bátran vághat bele, és adhat időt, hogy kiderüljön. A legrosszabb esetben a szívünk törik újra össze. De mi van, ha nagyon is sok a vesztenivaló, mások élete is azon múlik, hogy az ember enged a sodrásnak, vagy ellenáll, bármennyire is nehéz. És most mondhatnánk naivan, hogy a hűség döntés kérdése.... Valóban. De ha már megcsapja az embert az érzés, akkor mit tegyen? Ha nem akar hűtlen lenni, de mágnesként vonzza egy érzés, egy másfajta élet. Amikor már csak a rutin tart életben egy kapcsolatot, és a kihűlt érzésekkel szemben megjelenik az újdonság varázsa, akkor mit lehet tenni? Úgy, hogy ne legyen tisztességtelen az ember. Hogy hű maradhasson. Úgy, hogy ne kelljen megaláznia, elárulnia a régen szeretett embert. Hol a határ, ameddig még tisztességes marad, és hol az a pont, amikor fel kell vállalnia az érzéseit, hozni egy döntést, és megbántva a szeretteit, lépnie kell?  És mit tehet ha nem akar csalóvá válni, és ezzel hitelét veszteni a másik szemében? Így azt sem tudhatja, hogy viszonzott-e az érzés. De ha lép, akkor lehet elveszíti a tiszteletet is, ami övezi. Akkor csak egy lesz a " minden férfi  egyforma" közül. Talán jóvátehetetlenül megtörik a bizalom. Ha kockáztat és maga mögött hagyva a múltat kiderül, hogy tévedett, feleslegesen bántott meg másokat. Ha nem kockáztat és benne marad boldogtalanul a régi életében, az sem lesz már ugyanolyan. 
     A szerelem mindent felülír.... De vajon megéri?