A kis fenyő lassan növöget a napsugarak éltető melegében, olykor a jeges szél megtépázza a gyenge ágacskáit, de elszántan küzd, hogy életben maradjon és felnőve, élete csúcspontján Karácsonyfa legyen belőle. S eljön a nap, mikor ünneplőbe öltöztetik, és az ünnep fénypontja lesz, mikor csillogó gyermekszempár tekintete szegeződik rá, az emberek lelkét körbeöleli a melegség, a szeretteink mellett állva érezzük, jó, hogy együtt vagyunk..... S a Karácsonyfa boldog....Tudja, érzi, nem volt hiábavaló az élete.

  A meghitt pillanatok után félszemmel már az ajándékokra kacsingatva átjárja a kíváncsi várakozás hangulata a szobát. Gyermeki izgalommal bontogatjuk a csomagokat, és őszinte kíváncsisággal figyeljük, örülnek-e a mi ...

  Az ország újra kettészakadt. Van aki nézi, és van aki nem....De mindenki beszél róla. Újra sztárokat keres az ország, bár már eddig is volt elég. De hát esélyt kell adni a fiataloknak, hogy kiugorjanak az ismeretlenségből. Az idő úgyis eldönti, ki az aki talpon tud maradni. Az eddigi versenyekből sem mindig a kiesés sorrendje döntötte el, kiből lesz "sztár". Most sem ezen fog múlni. Itt már mindenki megkapta a lehetőséget. Benne vannak a köztudatban, ismeri, szereti őket a közönség, most már csak azon múlik minden, mit tudnak kezdeni ezzel a lehetőséggel. Mert hiába tud valaki jól énekelni, ha nem áll mögötte egy jó szerzőgárda, ha nem tud átütő lenni, akkor hamar elfelejtik. Ezért én különösen nem izgulok ki is lesz a ...

  Nem vagyok nagy temetőbe járó. Nem vagyok rá büszke, de ez van. Persze neves alkalmakkor  én is kimegyek, viszek virágot, gyújtok gyertyát anyu sírjánál. De a távoli rokonok sírhelyei közti zarándoklatnak nem vagyok részese. Persze becsülöm azokat akik mélyen foglalkoznak a halottaikkal, de csak akkor, ha az életükben is ezt tették. Mert ha valaki az élőkkel nem foglakozik, akkor elég hazugnak érzem a nagy népi temetőbe járást.

  Én amúgy sem tudok mit kezdeni egy sírral. Persze tudom, oda van eltemetve a szeretteink teste, de engem zavar, hogy nem vagyok a lelkükkel " kettesben " . Sokkal inkább megérintenek azok a pillanatok, mikor eszembe jut egy-egy közös emlék. S ehhez nem kell temető. Bármely órában, bárhol eszembe jut. Van, hogy ...

Tette a dolgát....Hol jól, hol kevésbé jól. Igyekezett kimaradni a kisebb-nagyobb csatározásokból, nem mások magánéletével, munkájával foglalkozni. Remélte, mások sem foglalkoznak az övével. Ma már tudja, ez naivság volt részéről....

  Pár hete kapott egy kedvező lehetőséget a munkahelyén. Könnyebb, legalábbis fizikailag könnyebb lett a munkája. Hitte, hogy azért lett így, mert meg voltak elégedve az addigi hozzáállásával. Örült, de kicsit félt is, mert tudta, ez nem mindenkinek fog tetszeni. De ekkora ellenállásra nem számított. Ahogy teltek a napok, egyre világosabbá vált számára, hiába minden igyekezet, az ember nem ússza meg... Az irigység, a rosszindulat kikezdi az ember idegeit akkor is, ha tudja, nincs igazuk a ...

  Sokfélék vagyunk, éppen ezért nagyon kiváltságos helyzetnek véljük mikor az első pillanatban kiderül, egy hullámhosszon vagyunk valakivel. Úgy érezzük félszavakból is értjük egymást, minden beszélgetés gördülékenyen zajlik, nem kell agyonmagyarázni dolgokat....Hát igen, ritkán, de van ilyen.

  Persze legtöbbször nem ilyen fényes a helyzet, de megtaláljuk a közös nevezőt. Ki egy kissé pipiskedve, ki egy kissé lehajolva, de szót értünk egymással. Intelligens embereknél ez nem okoz gondot.

  De.....Sajnos kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor ráébredünk, képtelenség valakivel szót érteni. Mikor már azt érezzük, annyira alacsonyra kellene süllyednünk, hogy az ő stílusával egy szinten legyünk, hogy az már nem éri meg. A ...

   Az utóbbi napok kérdése, mennyit engedhet meg magának az ember? Most konkrétan férfiemberről van szó, de biztos van mikor fordított a helyzet. Bárhogy is lesz vége egy kapcsolatnak, bárki is a vesztes, azt gondolom van egy határ amin túl nem köteles tűrni senki a megaláztatást. Eleinte még próbál türelmes lenni az ember, elengedi a füle mellett a sértő megjegyzéseket, mert azt gondolja, időt kell hagyni a másiknak, hogy feldolgozza a csalódást. De meddig???

   Mit kell tenni mikor már rég nem a csalódás okozta fájdalom, hanem a rosszindulat vezérel valakit?  Mikor már csak az lebeg az ember szeme előtt, hogy tönkretegye a régen állítólag szeretett személyt?  Mikor már mindent bemocskolva vádaskodik, mikor már a legártatlanabb ...

  Akkor most lemondtunk, vagy nem? Arról volt szó, hogy lemondunk a tűzijátékról az árvízkárosultak javára..... Ahhoz képest mindenhol volt tűzijáték! S akkor most mi van a segítségre szorult emberekkel? Valószínű nem lepődtek meg........Sok úgysem jutott volna nekik a pénzből. Persze tudom, a tűzijátékra szánt pénzt megkapták ( valakik) , de valamiből mégis lett tűzijáték! Nem lehetett volna azt is hasznosabban elkölteni? Személy szerint én nem hiányoltam volna ha nincs ez a pár perces csinnadratta, legalább azt hihettem volna, tettünk valami hasznosat. Évek múlva is úgy gondoltunk volna erre a napra, hogy akkor a fényorgia helyett rászorult emberek segítségével ünnepeltünk.

  Persze én is megnéztem ha már volt, de azt hiszem ez az ...

........Sajnos még nem állok a kapui előtt.Talán soha nem is fogok...A legtöbb amire számíthatok, egy kis nyugodt szoba egy öregek otthonában.De az az enyém lesz!!!Addig álmodom..........

Már hosszú évek óta tervezgetem milyen is lesz a házam, ha egyszer lesz.Persze inkább csak a hangulatát tudom biztosra, a részletek változnak. De tegnap éjjel megálmodtam, és tetszett.Azt éreztem mint pár éve mikor beléptem egy szobába:

 Hosszú utat tettem meg amíg ott lehettem az ajtóban.Az volt a fontos, hogy ott vagyok, nem háznézőbe mentem, így nagy elvárásom nem volt a lakás felé. De mikor beléptem a szobába, elállt a lélegzetem.....Nem a luxustól, nem egy-két bútor, kiegészítő szépségétől, hanem mert az ÉN szobámba léptem. A hangulata, a ...

Olvad a panel, vele olvadok én is........Nagyon meleg van, és ezzel még nem mondtam semmit. Aki nem a vízparton tölti ezeket a napokat, érti mit érzek.Itt pilledek a 30 fokos szobában, ablakot nyitni nem lehet, hisz kintről csak még melegebb jönne be. Próbálok valami elfoglaltságot keresni, de semmi nem tudja feledtetni, hogy izzadok mint a ló. Egyetlen előnye a hőségnek, hogy megvan a napi 2 liter vízfogyasztásom......igaz úgy érzem, a dupláját ki is izzadom. Tudom, tudom....meleget kell inni! De ki az az őrült, aki ilyenkor meleg teára vágyik?  Mindig ezek a jó tanácsok, amit csak valami önsanyargató ember tud betartani. Én minden javaslat ellenére hideg vízre, fagyira vágyom, hideg vízzel tusolok már sokadszor, képtelen vagyok besötétített ...

Nincs nő, nincs sírás.....Hangoztatják előszeretettel a férfiak.És milyen igazuk van! Ők kiteszik a lelküket is értünk, kedvességet, megértést, tiszteletet kapunk tőlük, mi mégsem becsüljük meg őket. Nem értjük meg őket mikor minden pillantásunkat árgus szemmel figyelik, birtoklásnak véljük, pedig ők csak meg akarnak óvni minket más férfiak még árgusabb tekinteteitől. Nem érzünk hálát mikor minden percünkről számadást kérnek, pedig csakis a mi érdekünkben ellenőriznek, nehogy "áldozatokká" váljunk, mert mi képtelenek vagyunk magunkra vigyázni. S amikor teljesen feláldozva önmagukat velünk töltik az éjszakát, melynek minden pillanatában a mi örömünk lebeg a szemük előtt, mi megátalkodottak nem utasítjuk vissza őket, pedig ...

 Életünk során gyakran lépünk át küszöböket. Van, hogy önszántunkból, máskor egyszerűen a körülmények kényszerítenek rá. Legyen szó ballagásról, szakításról, költözésről, válásról vagy munkahelyváltozásról, hasonlóan érzünk. Várakozást, izgalmat, reményt és félelmet az új felé, és szomorúságot, csalódottságot, esetleg felszabadultságot és megkönnyebbülést a régi kapcsán. Mindez a honnan-hová függvénye. De bármennyire is elvágyunk valahonnan, mindig van, amit fájó szívvel hagyunk magunk mögött. És van, amiről képtelenek vagyunk lemondani, szeretnénk átmenteni a jövőbe, görcsös ragaszkodással vonszoljuk magunkkal a múltunkat. Persze terveink szerint csak a jóba kapaszkodnánk, de nem feledhetjük, a legszebb ...

  Egy hónapon belül két esküvő.....Milyen front van mostanában? Két kolléganőm is férjhez ment. Mind a ketten házasságellenesek voltak, erős egyéniségek akik egyedül is megálltak a lábukon. És mégis.....Jött Ámor nyila, vagy valami boszorkányos fuvallat, és megbolondultak. Lázasan elkezdték szervezni az esküvőjüket, ami persze érthető.Hisz minden kislány álmodik arról, hogy milyen menyasszony lesz, milyen virágból készül majd a csokra, mi lesz a menü a vacsorán, és hogyan fogja őt csodálni a népes vendégsereg.Hisz mind meg voltunk győződve arról, hogy mi leszünk a legszebb menyasszony messze földön. Jó, jó....felnőttként kicsit lejjebb adjuk, megelégszünk szűkebb kis hazánkkal. De ekkor is minden gondolatunk egy tökéletes ...

  Pillanatok, melyekért érdemes.........Hisz' nem mindig könnyű, nem csak móka-kacagás anyának lenni.Őszintén írom, a legjobb, és a legfontosabb dolog az életemben az anyaság.De tény, mindezek ellenére van, hogy csalódottságot érzek.Akinek van gyereke és őszintén magába néz, érteni fogja mire gondolok.Persze ezt általában nem valljuk be még magunknak sem.Hisz anyának lenni a legcsodálatosabb , legfelemelőbb érzés!....Mondjuk, gondoljuk, érezzük....

 Kislány korunktól erre készülünk, erre várunk, már az első szerelem átélése alatt is arról ábrándozunk, majd egyszer lesz egy gyönyörű kisbabánk......S aztán megszületik a pici,és annál felemelőbb érzés nincs,ezt bizton állíthatom, hisz háromszor is átélhettem.Sokszor ...

   Itt a tavasz, végre süt a nap....a szabadba vágyom!!! Szeretnék meredek kaptatókon felmászni a hegy tetejére, kellemesen elfáradva bandukolni a lankás lejtőn lefelé. Tudva, hogy megcsináltam. Újra meghódítottam egy hegyet, útközben elhagytam az összes bennem lévő feszültséget....szabad vagyok.

  De sajnos nem születtem hegyvidékre, így ezt nem tehetem. Egész életem azzal a hiányérzettel telik, hogy nem lehetek hegyi ember. Talán majd egyszer....Addig marad a környékünk szinte egyetlen zöld területe, Póstelek. Egy zsebkendőnyi terület, mely kb. 10 km-re van a várostól, és mondhatni ez az útszakasz a leginkább vonzó benne. Nagyobb részét egy Élővíz-csatorna gátján, sűrű fák és elburjánzott bokrokkal szegélyezett szakaszon ...

  Hát vége van.......fellélegezhetek.Próbálom felidézni az eddig átélt Húsvétokat,valami maradandó emléket találni amihez kellemes érzések kötődnek.....nem nagyon megy.Nem templomba járó családban nőttem fel, így a Húsvétról ugyan tudtam,hogy keresztény ünnep, de igazából nem ezen volt a hangsúly. Központban a nagy evés -ivás állt, no meg persze a locsolás.Kislányként nem rajongtam érte, félénk ,bátortalan voltam, ha jöttek locsolni, inkább elbújtam.Általában falun, rokonoknál telt az ünnep Ott még szokás volt, hogy a gyerekek csapatokba verődve járták be a közeli utcákat,minden házba becsengetve.Így én is kaptam bőséges öntözést, mert addig-addig nyaggattak,míg előbújtam a rejtekhelyről, csak essünk túl a ...

  Belépett az ajtón egy lassan túliskolázott munkatársam, és foghegyről odavetette a kérdést:  - Rendbe jöttek az idegeid?  - Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől. Egy lassan 40 éves nő aki eszméletlenül büszke arra, hogy főiskolára jár, azt remélve, diplomás emberként végre lesz VALAKI....Szóval egy tanult ember feltesz egy ilyen kérdést valakinek, akivel nincs olyan viszonyban, hogy ezt megtehesse. Fogalma sincs arról miért nem dolgoztam, de még ha tényleg az idegeim miatt voltam otthon, akkor sem hiszem, hogy egy intelligens ember ilyet kérdez valakitől, s főleg nem ilyen stílusban. Azt hiszem, ő iskolapéldája lehetne annak, hogy a tapintatot, az empátiát, intelligenciát sajnos két- három diplomával sem lehet megszerezni. Aki nem ...

Hát tegnap elmentem orvoshoz..Ahhoz,akinek 15 éve leadtam a betegkártyám,hogy szeretném ha ő lenne a háziorvosom.Féltem,hogy majd jól lecsesz,amiért felé sem néztem ennyi ideje,de fölöslegesen aggódtam.Leszarta az egészet.Az asszisztens ugyan hüledezett,állítólag 5 évenként el kellene menni....Igazat adtam neki...máig. De ne szaladjak elébe a dolgoknak.Szédülök,ingadozik a vérnyomásom,légszomjam van már akkor is ha gyaloglás közben beszélek.Tudom,ne beszéljek...ennek többen is örülnének a környezetemben!Gondoltam,kivizsgál,mégis mi a fene bajom van.A szédült tyúkkal még kiegyeznék,de a többi azért aggaszt.A vizsgálat abból állt,hogy az asszisztens megmérte a vérnyomásom,és a doki írt egy beutalót vérvételre,mivel ez több minden ...

  Hát, rászántam magam....Írni fogok....Fogalmam nincs miről és kinek,de kell!!!

  Írhatnék a gyerekeimről, lenne téma bőven.Szép, és megszépült emlékek, mindennapi történetek melyek mosolygásra késztetnek,vagy éppen könnyet csalnak a szemekbe.

S írhatnék a férfiakról.........na,az igazán vicces lenne... Lenne sértődés bőven! 

Esetleg a politika?......Hát az amiről biztos nem fogok írni! Sőt recepteket sem teszek közzé,és háztartásvezetési ötleteket sem. De akkor miről ??!!

Azt remélem, az idő majd megadja a választ. Az indulat, a düh, a harag, az öröm és a felszabadultság érzése mind,mind segít majd....gondolom. Hisz vannak dolgok amit nem mondhatok  el senkinek.....na, ezeket fogom leírni.....mindenkinek.

  Még ...