Sokfélék vagyunk, éppen ezért nagyon kiváltságos helyzetnek véljük mikor az első pillanatban kiderül, egy hullámhosszon vagyunk valakivel. Úgy érezzük félszavakból is értjük egymást, minden beszélgetés gördülékenyen zajlik, nem kell agyonmagyarázni dolgokat....Hát igen, ritkán, de van ilyen.

  Persze legtöbbször nem ilyen fényes a helyzet, de megtaláljuk a közös nevezőt. Ki egy kissé pipiskedve, ki egy kissé lehajolva, de szót értünk egymással. Intelligens embereknél ez nem okoz gondot.

  De.....Sajnos kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor ráébredünk, képtelenség valakivel szót érteni. Mikor már azt érezzük, annyira alacsonyra kellene süllyednünk, hogy az ő stílusával egy szinten legyünk, hogy az már nem éri meg. A végén mi szégyenkeznénk a hangnem, a stílus miatt. És ilyenkor bármennyire is rosszul érezzük magunkat, hisz' bennünk marad egy csomó gondolat, egy csomó kérdés és válasz, nincs értelme kínozni magunkat. Hagyni kell a fenébe....