2010. sze 07.

Idegek harca

írta: Gray mouse
Idegek harca

   Az utóbbi napok kérdése, mennyit engedhet meg magának az ember? Most konkrétan férfiemberről van szó, de biztos van mikor fordított a helyzet. Bárhogy is lesz vége egy kapcsolatnak, bárki is a vesztes, azt gondolom van egy határ amin túl nem köteles tűrni senki a megaláztatást. Eleinte még próbál türelmes lenni az ember, elengedi a füle mellett a sértő megjegyzéseket, mert azt gondolja, időt kell hagyni a másiknak, hogy feldolgozza a csalódást. De meddig???

   Mit kell tenni mikor már rég nem a csalódás okozta fájdalom, hanem a rosszindulat vezérel valakit?  Mikor már csak az lebeg az ember szeme előtt, hogy tönkretegye a régen állítólag szeretett személyt?  Mikor már mindent bemocskolva vádaskodik, mikor már a legártatlanabb dolgokba is beleköt? Persze tudom én a választ....Rá kell hagyni, okosabbnak kell lenni..

    De nekem sincsenek kötélből az idegeim, bár egész jól megedződtem már az utóbbi időkben. De akkor sem hiszem , hogy csendben kell tűrnöm. Arról nem is beszélve, mennyire elkeserít a tudat, hogy ennyire nem ismertem valakit.Sajnos ott tartok, hogy szégyellem, hogy valaha is bíztam ebben az emberben. Azt hiszem egy életre megtanultam, aki mással bunkó, az előbb -utóbb velem is az lesz. Kemény árat fizetek ezért a " bölcsességért"!

  De még mindig nem tudom, mit kellene tennem? A szép szó, az átbeszélés nem segít. A csúnya szó sem, és az "elengedem a fülem mellett" stratégia sem vált be.De akkor mi a megoldás??? Már-már lesüllyedtem az ő szintjére, de azt nem akarom, szerencsére időben észhez tértem........Csak már nagyon unom ezt a helyzetet.Persze van jelentkező aki " jól megnevelné " ,  de azért én még várok egy jobb ötletre.........

Szólj hozzá