Itt a tavasz, végre süt a nap....a szabadba vágyom!!! Szeretnék meredek kaptatókon felmászni a hegy tetejére, kellemesen elfáradva bandukolni a lankás lejtőn lefelé. Tudva, hogy megcsináltam. Újra meghódítottam egy hegyet, útközben elhagytam az összes bennem lévő feszültséget....szabad vagyok.

  De sajnos nem születtem hegyvidékre, így ezt nem tehetem. Egész életem azzal a hiányérzettel telik, hogy nem lehetek hegyi ember. Talán majd egyszer....Addig marad a környékünk szinte egyetlen zöld területe, Póstelek. Egy zsebkendőnyi terület, mely kb. 10 km-re van a várostól, és mondhatni ez az útszakasz a leginkább vonzó benne. Nagyobb részét egy Élővíz-csatorna gátján, sűrű fák és elburjánzott bokrokkal szegélyezett szakaszon kell megtenni, ahol tényleg ki lehet zárni a rohanó világot. Én mindig a ki és visszabicajozást szerettem a legjobban ezekben a kiruccanásokban. Túrázást írni elég nagy túlzás lenne, mert fizikailag nem nagy kihívás....

  Sajnos évekig ezt sem nagyon becsültük meg, nagyon gazdátlan volt a környék, minden mozdíthatót elvittek a parkerdőből, a fű térdig ért a tisztásokon, a kastélyrom megközelíthetetlen volt , úgy benőtték a bokrok. És sejthetően hajléktalanok vették birtokba, mert iszonyatos volt a környéke a sok szemétkupac miatt. Tavaly ( 2010 ) mikor kimentünk a kisfiammal, hogy ő is megismerje a gyerekkorom egyik szép emlékeket idéző helyét, hát.....nagyon ledöbbentem. Rossz érzés volt látni, mi maradt a helyből. És persze csalódott volt ő is, és nem is értette, minek mentünk oda, miért áradoztam neki, hogy milyen jó lesz,  mikor se labdázni, sem sétálni az erdőben nem lehet. Piknikezésről, a kastély felfedezéséről nem is beszélve. Végül egy betonplaccot találva próbáltam menteni a menthetőt, egy kicsit fociztunk, megettük az elemózsiát, és egy cseppnyi jóérzéssel, és rengeteg szúnyogcsípéssel indultunk haza.

  Na de az idén akadt egy civil szervezet, akik nem csak keseregtek a helyzeten, hanem fogták magukat és rengeteg időt és munkát belefektetve rendbe tették a helyet. KÖSZÖNET ÉRTE!!! A majálist már nagyon sok ember újra Pósteleken töltötte, jó volt látni, hogy minden olyan mint régen. Persze még inkább csak a kíváncsiság csalogatta ki az embereket, hisz szerencsére elég nagy volt a hírverés,de valami megmozdult. Hozzánk hasonlóan, gondolom a többség jól érezte magát, és vissza fog vágyni. S így végre újra kedvelt kirándulóhelye lehet a csabaiaknak ez az erdő.

  S persze nekem........Mert én is visszavágyom. Mert jó volt kibicajozni, kószálni az erdőben. Izgalmas volt bejárni a kastély romjait, végre letelepedni a tisztáson........szóval pont úgy mint gyerekkoromban.S ha elég távolról nézzük az erdő körvonalát, és elég nagy a képzelőerőnk, már majdnem hegynek láthatjuk. :)

  Azóta eltelt pár év, és minden elvárást messze felülmúló változások történtek. Köszönet érte!!!