Belépett az ajtón egy lassan túliskolázott munkatársam, és foghegyről odavetette a kérdést:  - Rendbe jöttek az idegeid?  - Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől. Egy lassan 40 éves nő aki eszméletlenül büszke arra, hogy főiskolára jár, azt remélve, diplomás emberként végre lesz VALAKI....Szóval egy tanult ember feltesz egy ilyen kérdést valakinek, akivel nincs olyan viszonyban, hogy ezt megtehesse. Fogalma sincs arról miért nem dolgoztam, de még ha tényleg az idegeim miatt voltam otthon, akkor sem hiszem, hogy egy intelligens ember ilyet kérdez valakitől, s főleg nem ilyen stílusban. Azt hiszem, ő iskolapéldája lehetne annak, hogy a tapintatot, az empátiát, intelligenciát sajnos két- három diplomával sem lehet megszerezni. Aki nem születik ezzel, vagy gyerekként nem tanulja meg, az cseszheti. Úgy kell leélnie az életét,hogy belegázol mások lelkébe,hogy megsérti az intim szféráját embereknek úgy ( Erről később még írok, csak hagyom forrni az indulatot.)  :-) , hogy még ráadásul észre sem veszi. Bár ez a szerencséje, hiszen különben rágódhatna állandóan, mikor kit bántott meg. De így, hogy fogalma sincs mit tett, nincs semmi gond...Azt ugyan már észrevette, hogy az emberek furcsán néznek rá, de azt gondolja irigyek rá. A szépségére, a fittségére, no meg a nagy tudására, amit most próbál megszerezni. :)

  Ha tudná, hogy ha valamit irigyelni lehet tőle,az a kitartása. A kitartás, ahogy issza a hideg ( szépítő, bár nem igazán ható ) kávét, a kitartást, amivel rója a kilométereket, hogy minden harmóniát felborítva a még megmaradt nőiességét is tönkretegye. És a kitartása  a tanuláshoz, ami tényleg becsülendő. De mit ér az egész, ha egy rossz mondattal sutba vágja ez egészet? Ha az embernek az lesz az első gondolata: - Ennyire nem lehet valaki bunkó?!

  Ha valaki félreértené: Nekem semmi bajom a diplomás emberekkel!!! Nekem a tapintatlan, ízléstelenül viselkedő emberekkel van bajom! Akár tanult ember, akár nem.Csak az még inkább irritál, ha valaki azt gondolja, mert ő iskolázott, akkor neki már nincs szüksége tapintatra. Pedig mennyire, hogy van!

  Hát az első feleszmélés után szívesen válaszoltam volna a kérdésre,de jobbnak láttam elharapni a nyelvem, nehogy hozzá hasonló stílusban válaszoljak. Pedig szívesen elmondtam volna neki, mihelyst kilépek a munkahelyem ajtaján, az égadta világon semmi baja nincs az idegeimnek.Sőt, ha ő és pár hozzá hasonló ember kilép az ajtón, már akkor sincs baja az idegeimnek. S ha belegondolok. egy kis odafigyeléssel, kicsivel több jóindulattal egymás iránt, még talán jól is érezhetnénk magunkat a munkahelyen.

   Bár én így is elmondhatom, nekem mindenki örömet szerez.....Van, aki azzal, hogy bejön, s van, aki azzal, hogy kimegy az ajtón!