Tette a dolgát....Hol jól, hol kevésbé jól. Igyekezett kimaradni a kisebb-nagyobb csatározásokból, nem mások magánéletével, munkájával foglalkozni. Remélte, mások sem foglalkoznak az övével. Ma már tudja, ez naivság volt részéről....

  Pár hete kapott egy kedvező lehetőséget a munkahelyén. Könnyebb, legalábbis fizikailag könnyebb lett a munkája. Hitte, hogy azért lett így, mert meg voltak elégedve az addigi hozzáállásával. Örült, de kicsit félt is, mert tudta, ez nem mindenkinek fog tetszeni. De ekkora ellenállásra nem számított. Ahogy teltek a napok, egyre világosabbá vált számára, hiába minden igyekezet, az ember nem ússza meg... Az irigység, a rosszindulat kikezdi az ember idegeit akkor is, ha tudja, nincs igazuk a vádaskodóknak. De mivel nem mehet az ember oda mindenkihez egyenként, hogy elmagyarázza nem egészen úgy vannak a dolgok ahogy képzelik, vagy ahogy a "főokos" terjeszti, így elkezd az ember falakat emelni maga köré. S ezzel persze kizárja azokat is akik nem nézik rossz szemmel az új helyzetet, talán még örülnek is neki. De már nem akar magyarázkodni senkinek, semmi miatt......

  És mostantól falak közé zárva teszi a dolgát, sajnos egyre kevésbé jól, hisz az erőssége, a kedves, mosolygós oldalát ölik meg a megkeseredett emberek. De igyekszik erőt venni magán,  hinni, bízni az emberek jóindulatában. Abban, hogy ha szeretettel , figyelemmel fordulunk az emberek felé, akkor az nem lehet hiábavaló. S talán egyszer a falakat is lebonthatja, hogy újra a régi önmaga legyen......