Pillanatok, melyekért érdemes.........Hisz' nem mindig könnyű, nem csak móka-kacagás anyának lenni.Őszintén írom, a legjobb, és a legfontosabb dolog az életemben az anyaság.De tény, mindezek ellenére van, hogy csalódottságot érzek.Akinek van gyereke és őszintén magába néz, érteni fogja mire gondolok.Persze ezt általában nem valljuk be még magunknak sem.Hisz anyának lenni a legcsodálatosabb , legfelemelőbb érzés!....Mondjuk, gondoljuk, érezzük....

 Kislány korunktól erre készülünk, erre várunk, már az első szerelem átélése alatt is arról ábrándozunk, majd egyszer lesz egy gyönyörű kisbabánk......S aztán megszületik a pici,és annál felemelőbb érzés nincs,ezt bizton állíthatom, hisz háromszor is átélhettem.Sokszor gondolom, hogy a férfiaknak sokkal könnyebb életük van, de a mindenható kárpótolta a nőket az anyaság érzésével.Hisz amit a szüléskor átél egy nő, azt apaként elképzelni sem lehet.Még a most divatos apás szüléssel sem kapják meg azt az érzést, ezért nem cserélnék a férfiakkal, csak néha irigylem őket.

  Amikor megszületik a kisbabánk, betölti az egész életünket, csordultig vagyunk szeretettel iránta, minden gondolatunk körülötte forog, és élvezzük a kapcsot ami köztünk van.Persze nem kevés önzéssel, hisz jó érzés tudni,hogy valaki tőlünk függ, ránk számít, bennünk bízik, minket szeret.....De boldogan lubickolunk az anyaságban.Aztán a gyerekek felnőnek, és a kötődés átalakul.Már nem csak tőlünk függnek, nem csak minket szeretnek...Egyre inkább leválnak rólunk, amit nem olyan könnyű feldolgozni.Hisz az emberben óhatatlanul is lesz valami hiányérzet. Van, hogy úgy érezzük, már nincs ránk szükség, maximum kényelmi szempontokból.....na meg ha baj van.Persze ha belegondolok, mindig azt mondtam, nem kell a gyerekekre rátelepedni, az a fontos, hogy tudják, hogy számíthatnak rám minden helyzetben.Talán csak egyre ritkábban van olyan helyzet amit  nem tudnak egyedül megoldani. :) Félünk, hogy valamit elrontottunk, de mit és mikor?Hisz minden anya a legjobban akarja csinálni, mégsem azt érezzük, amit hitünk szerint éreznünk kellene.Már nem fejezhetünk ki egy öleléssel minden érzést,  már hagynunk kell jól vagy rosszul dönteni a gyerekeket, el kell fogadni, hogy felnőttek.Persze még görcsösen ragaszkodva a régi érzésekhez  kiszolgáljuk, és mindentől megóvva őket, próbáljuk kitolni a felnőtté válást.De már nem kerek a történet.......

S aztán jön egy reggel, amikor a hétalvó nagylány korán felkel, hogy az anyját megelőzve elmenjen egy csokor gyöngyvirágért a piacra.....A mindig pénzszűkében lévő nagyfiú összekaparja a pénzét, hogy ajándékot vehessen.....és a kicsi minden szégyenlősségét félretéve elmond egy verset........Na ekkor eltűnik minden önző sötét gondolat, már nincs elégedetlenség, elvárás, és az ember a napnál világosabban látja, nagyon boldog és büszke rá, hogy van három csodálatos gyereke.S fojtogató könnyei közt nem tud másra gondolni: SZERETLEK BENNETEKET!!!