Van, hogy egy pillanat alatt megváltozik az életünk. Valaki elvesztése, egy tragikus baleset, egy "sok nullás" lottónyeremény fenekestül felforgatja a mindennapokat, és ezzel együtt egész életünk alakulását. Mikor minden tervezgetés, igyekezet kevésnek bizonyul, hogy kilépjünk a szűkre szabott életterünkből, akár a korlátaink, akár a félelmeink okozzák, az érzés, hogy egy helyben topog az életünk, semmiképp nem jó. Aztán egyszer történik valami, sajnos nem mindig jó dolog, de a sors nem hagy választási lehetőséget. Meg kell oldanunk a nekünk szánt feladatot, el kell viselnünk a megmásíthatatlant, ha tetszik, ha nem. A jó változást persze sokkal könnyebben fogadjuk, pedig hosszútávon sosem tudhatjuk, mi az ami hasznunkra válik, mi az amitől erősebbek, jobb emberek leszünk, és mi az ami megnehezíti majd az életünket.

   A változást nem mindenki szereti....Van akit inspirál, és van akit szorongóvá tesz. Van aki egy új lehetőséget, egy megoldásra váró feladatot lát benne, s van aki csak igyekszik elviselni, túlélni, a legkisebb áldozattal. Én sem könnyen változtatok....Vagyis van, hogy igen....Ha van ami motivál... Ha valami már nagyon rossz. Amikor már a bizonytalan is jobb....De vajon mekkora lépés elég ahhoz, hogy megváltozzon az ember élete? Úgy igazán...

   Vajon egy új lakás, egy új otthon egy másik környéken elég hozzá? Azt mondják, egy nő tűsarkú cipőben átszellemül. Előjön belőle a szexis, a csábító. Más lesz a tartása, a járása, még a tekintete is. Vajon egy szebb lakás is így hat az emberre? Ha az új otthonában jobban érzi magát, akkor a bőrében is jobban fogja?  Az új környezet, az ismeretlen arcok, a "tiszta lap" az ember viselkedését, az emberekkel való kapcsolatát, az önbizalmát is megváltoztatja? Ha maga mögött hagyja a múltat, ha a régi helyen hagyja a gátló emlékeket, a reménytelenség keserűségét, akkor új életet kezdhet? Egy apró lépés egy kényelmesebb, könnyebb életbe, vajon elindíthat egy mélyebb változást az ember lelkében, a mindennapokban, és ezzel együtt az egész életének alakulásában?  

                                  ... Remélem, igen...