2014. jan 31.

Tündérkerti séta

írta: Gray mouse
Tündérkerti séta

   Szinte napra pontosan 2 évvel ezelőtt született ez a poszt. Mivel újra, vagy most még inkább aktuálisnak érzem, hát gondoltam, nem árt kicsit leporolni...

  Tündérkertben jártam.  A sok kis csoda között sétálva megérintette a lelkem egy írás. Egy írás, amely akár rólam is szólhatna. Egy írás ami tükröt tart minden vívódó, a saját útjának helyességére megerősítést váró embernek.

  Tükröt tart a felnőtteknek, akik hajlamosak azt gondolni, az élettapasztalat amit az évek alatt megszereztek, egyértelművé teszi a viselkedésük, az életszemléletük helyességét. Belenézve ebbe a tükörbe, azt gondolom, mindannyiunknak lenne min elgondolkodnunk!!!

  S persze tükröt tart a fiatalságnak. Nekik, akik van, hogy úgy érzik mindent nagyon jól tudnak a világról. S a másik percben rájuk tör az érzés, hogy szinte semmit nem tudnak. S amit igen, annak helyességében is elbizonytalanodnak. Milliónyi kérdésre keresik a választ, de közben nem szívesen fogadják el a tanácsot. Mert nem igazán szeretnének ránk, felnőttekre hasonlítani. És milyen igazuk van! Hisz' ha belegondolunk mi magunk milyen felnőttek szerettünk volna lenni, be kell lássuk, többnyire nem olyanná váltunk. Lehet elkerülhetetlen, hogy az ember felnőve beletörődjön, elfogadja a rohanó világ elszürkülő, ellaposodó életét. Többnyire a könnyebb utat választva engedünk az elvárások nyomásának, s beleolvadunk az átlagember átlag életébe. Mentségünkre szóljon, többnyire azért nem vagyunk erre túl büszkék!

  Nézem a tükröt, olvasom az írást, és vívódok....Jönnek a gondolatok, szeretnék tanácsot adni, de vajon megtehetem? Vajon érdemes vagyok arra, hogy útravaló gondolatokat osszak meg a fiatalokkal? Tudnék olyat írni ami hasznukra válik? Vagy inkább olyan lenne ez mint mikor vak vezet világtalant??!!!

  Talán jómagamnak is egy helyes irányba terelgető kézre, útravaló gondolatokra lenne szükségem?!  Vajon nem csak ártanék a tanácsaimmal? Hisz' lehet azzal, hogy segíteném a tisztánlátásukat, letörném a lelkesedésüket. Talán azzal, hogy elmondanám, az élet nem mindig happy, meggátolnám őket abban, hogy mindenhez pozitívan álljanak. Ha leírnám, hogy szerintem igenis hasznos időnként elsüllyedni a keserűségben, hogy utána onnan felemelkedve újult erővel , immár átértékelve dolgokat folytassák az életüket, még úgy tűnne, a vidámságukat akarom megtépázni. Ha elmesélném, hogy az emberek nem mindig jók, arra sarkallnám őket, hogy ne legyenek nyitottak az emberek felé. Ha tudatosítanám bennük, hogy bizony az életük során nagyon sokszor találkoznak majd buta, rosszindulatú emberekkel, mikor szívük megtelik keserűséggel az értelmetlenség láttán, még elvesztenék a tisztalelkű emberekbe vetett bizalmukat is. Ha elmondanám, hogy az élet sajnos nem mindig igazságos, hogy a jó nem mindig kapja meg amit érdemel...és a rossz még ritkábban, akkor esetleg azt hihetnék, nem érdemes becsületesen élni, dolgozni. Ha azt írnám, bátran vállalják önmagukat, ne foglalkozzanak senki véleményével, lehet megnehezíteném a helyzetüket a környezetükkel való kapcsolatokban. Hiszen különcnek lenni egyáltalán nem könnyű, s nem is mindig kifizetődő! Olykor szembe menni az árral igen nehéz kihívást jelent még egy felnőtt számára is, aki többé-kevésbé már tisztában van önmagával. Egy fiatal  szárnypróbálgatásai az önmegvalósítás útján könnyen sérüléssel végződnek, melyek végig kísérik majd egész további életén. Ha viszont az sugallanám, jobb ha próbálnak megfelelni az elvárásoknak, azzal megalkuvásra biztatnám, megfosztanám őket annak a lehetőségétől, hogy valami kiemelkedőt alkossanak. Mert nagyot alkotni sorbaállással nem lehet! Mint ahogy a felszínes élet könnyedségét sem javasolnám követendő példának, pedig tudom, mennyivel egyszerűbb lehetőség, mint az állandó töprengés tetteink, gondolataink helyességén. Mennyi feszültségtől, lelkiismeret furdalástól, megfelelési kényszer szülte vívódástól kímélnék meg magukat ha nem töprengenének annyit dolgokon.

   Nézem a monitort...Jönnek a gondolatok....Mi értelme ennek az egésznek?....Van értelme ennek az egésznek???....Van egyáltalán valami amit tiszta lelkiismerettel tudnék útravalónak írni a fiataloknak?....Talán egy gondolat:

   Higgyenek önmagukban, a tetteik, gondolataik helyességében. Nézzék nyitott szemmel a világot, és forduljanak tiszta szívvel az emberek felé....Ha fellökik őket álljanak fel és büszkén, bátran folytassák az útjukat a legjobb belátásuk szerint. Egyet ne tegyenek...Falakat ne építsenek maguk köré, mert azt lebontani sokkal nehezebb, mint felépíteni volt.....

 

 S ha szeretnél egy kirándulást tenni "Tündérkert"-be, hát íme:

fairysgarden.blogspot.com/2012/02/egy-szombat-margojara.html

 

Szólj hozzá

gondolat ember tanulság önismeret tündérkert