A mosoly jutalma
Tévedtem....Többnyire beigazolódik az igazam, de most be kell látnom, tévedtem. De kicsit sem bánom! :)))
Bármikor szóba került a nevem a munkahelyemen egy díjjal kapcsolatban, úgy gondoltam, ha véletlenül megkapnám, akkor sem tudnék felhőtlenül örülni neki. Ismerve a munkahelyi hangulatot, a megosztottságot, biztos voltam benne, hogy rosszul érezném magam az irigyek, a nem rám szavazók ellenérzése miatt. Persze tudom, nem lehet mindenkinek elég jónak lenni, erre való törekvésemet már elég régen feladtam. Tudom, hogy nem szerethet mindenki, és ez így van rendjén. De ismerve magam, azt gondoltam, ha 100 emberből 80 örülne ha én lennék a kiválasztott, én akkor is a többi 20 csalódott pillantása miatt érezném rosszul magam.
De örömmel jelenthetem, ez egyáltalán nincs így. Most, hogy magaménak tudhatom az " Év kiváló munkatársa" címet, semmi rossz érzés nincs bennem. Tiszta szívből örülök, és nagyon szépen köszönöm azoknak az embereknek akik érdemesnek tartottak rá, szavaztak rám, és a kissé ugyan túlzottnak érzett dicsérő mondatokkal illettek. S persze nagyon jó volt átélni a dicsőség perceit, mikor sok-sok kedves ember gratulált, és annak ellenére, hogy másra szavazott, mégis úgy érezte, nem került érdemtelen kézbe ez a díj. Kicsit sem von le a gratuláció értékéből ha valaki mást szeretett volna díjazottnak látni, hiszen én is másra szavaztam. :))) Sokan legalább annyira megérdemelték volna, mint én. De persze mindig csak egy van, aki mindent visz....:))) Az idén valamiért én lettem a kiválasztott. Hogy miért? Szerencsére nem nekem kellett értékelnem a munkám. Mert ha így lett volna, biztos nem engem jutalmaznak, hisz az enyémnél sokkal fontosabb munkát végeznek legalább olyan jól jó páran az iskolában, mint én.
Mikor ott álltam 120 ember tekintetével körbevonva, semmi rossz érzés nem volt bennem. A meglepettség, és a meghatódottság miatt ugyan remegtem mint a kocsonya, és roppant mód zavarban voltam. De nem láttam a csalódott pillantásokat, csak a mosolyt és a szeretetet éreztem. Azt, hogy van valami amivel egy kevéske örömöt szerzek az embereknek. Van valami amit értékelnek, ami nem hiábavaló, amiért érdemes erőt venni magamon a sötétebb napokon. Van valami amiért még érdemes.....Igen, a mosoly, s az ami mögötte van, megkapta jutalmát...Remélem a többség szerint nem érdemtelenül....Köszönöm nekik!!!,,,A többieknek meg bocsi', de most valahogy nem akarok velük foglalkozni! ...Kár lenne elrontani ezt a szép napot!
( Egy másik díj története:
