2011. dec 10.

Megjelölve

írta: Gray mouse
Megjelölve

   Egyik szemem sír, a másik nevet...A munkahelyemen szavazni kellett. Szavazni arra, kit tartunk érdemesnek egy díjra. amit minden évben odaítélnek valakinek. Az idén több fordulósra szervezték ezt a jelölést, túl vagyunk az első körön. És most itt állok kicsit értetlenül, mert bekerültem a "döntőbe". Tisztában vagyok azzal, hogy ennél tovább már nem jutok, és magam is úgy gondolom, ezt nem egy magamfajta kis embernek kell megkapnia. Azért kicsit büszke vagyok .....de főként bizonytalan. Jó ez nekem, kellett ez??? Eddig is voltak irigyeim, eddig is ment a kavarás, mi lesz ezután? Már most megy a susmus, bár ez nem konkrétan a személyem ellen, hanem úgy általában a szavazás miatt, hogy ez már rég le van zsírozva, fölösleges felhajtás az egész, stb. Ilyen előzmények után ki az aki meg szeretné kapni ezt a díjat? Tud majd felhőtlenül örülni? Bár igaza van a barátnőmnek, a kibeszélés csak három napig tart, a dicsőség és a díjjal járó pénz kicsit tovább! Azért én örülök, hogy nem én fogom kapni! ...Tényleg!

  De ha megnézem a jelölés jó oldalát, azzal a szememmel amelyik nevet, akkor viszont még inkább értetlenül állok a dolog előtt. Mert nem találok magyarázatot arra, miért is kerültem fel a listára. Mert ha ez tavaly történik, azt gondolom kicsit tettem érte. De az idén??? Semmi mást nem csináltam, csak tartottam a hátam, hogy nyugodtan vágják rajta a fát. Fülem-farkam behúzva próbáltam észrevétlen maradni, szép csendben, beletörődve tettem a dolgom. Túl akartam élni ezt az évet. Persze hihetném, hogy a tavalyi dolgok kicsit megkésett értékelése ez, de mi van ha inkább a hallgatásomat díjazzák? Mi van ha nem is miattam, hanem mások ellen jöttek rám a szavazatok? Hihetem őszintének ezt a jelölést ismerve a munkahelyemen kialakult viszonyokat? Hát nem tudom....

   Talán én bonyolítom túl az egészet, talán egyszerűen vannak páran akik szeretnek. Nem kellene mögé gondolni dolgokat, csak örülnöm kellene, hogy érdemesnek találtak a díjra. De mivel a legnagyobb erősségemnek azt tartom, hogy átlátom a dolgokat, tudok a sorok között olvasni ( igaz, van, hogy azt is kiolvasom ami nincs is ott. :)))  ), szóval gyanítom, nem ilyen egyszerű ez az egész......És sajnos többnyire igazam van.

 

Szólj hozzá