A  napok óta tartó forróság már-már elviselhetetlen volt. Aki tehette, kimenekült a városból. A lány is felüdülést remélve  ment ki a folyóhoz. Kicsit csalódottan látta, hogy milyen sokan vannak. Hosszan sétált a parton, mire végre ritkulni kezdett az embertömeg. Leterített plédjére ledobta hátizsákját, elővett egy könyvet és egyetlen mozdulattal levéve ruháját, leült olvasni. De nem kötötte le a könyv. gondolatai messze jártak. Valahol a múltban, mikor még Vele feküdt a fűben. Néma mozdulatlanságban élvezték egymás közelségét. A férfi keze a combján időzött, az érintése határozottan jelezte, hogy összetartoznak. Alig észrevehető mozdulattal húzódott közelebb a férfihoz. A csend ölelésében a nyugalom járta át a lelkét. Végtelenségig el lett volna ebben a pillanatban. 

    Hosszú barna haja lágyan simogatta a hátát a lenge szélben, ahogy a parton ülve bámult a messzeségbe. Lenyűgözte a táj szépsége. Merengését a hirtelen feltörő gyerekzsivaly törte meg.  Riadtan rándult össze és tért vissza a jelenbe. Szeretett ide járni, figyelni az embereket. De gyakran vágyott magányra, át a túlpartra, ahol alig volt ember. Azt még nem alakította át emberi kéz. Az öreg fák meghajolva borultak a víz felé, csak néhány kiritkított hely jelezte, hogy járt már ott valaki. Leginkább horgászok, vagy épp szerelmespárok leltek otthonra pár édes percre.. Most is csak néhány ember mozgolódott odaát. Ahogy meglátta Őt, elmosolyodott. Ismerős mozdulata, ahogy ledobta a pólóját, távolról is felismerhetővé tette. A viszontlátástól nagyot dobbant a szíve. Már rég' nem remélte, hogy látja még valaha. Ezernyi apró emlékként élt a szívében, és most, hogy ismét látta, nem is értette, hogyan telhetett el ennyi év nélküle...  Nem tudta levenni róla a tekintetét.  Nézte, ahogy elmerült a vízben, majd felbukkanva úszni kezdett, átfutott rajta a kellemes borzongás. Az úszás ritmusában elmerülő majd előbukkanó karjainak látványa teljesen kizárta a külvilágot. Vállának és hátának megfeszülő izmai feledésre ítélt érzéseket ébresztettek benne. Szeretett volna odamenni hozzá és megérinteni. Szó nélkül megölelni, érezni a vizes testének frissítő hidegét. Szavak nélkül is tudni, hogy örökre összetartoznak. Hogy a tetszhalott állapotból egy pillanat alatt újjá éledjen az, ami sosem múlt el igazán... De csak nézte merengőn, felidézve régi emlékeket, érzéseket, érintéseket.... Összeszorult szívvel nézte, ahogy úszik....egyre csak távolodva....