Ma volt a nagy nap. A sztrájké....Ennyi kockás inges ember még sosem volt a munkahelyemen. Egy iskolában dolgozom, egyszerű, kétkezi munkát végezve. Én is kockásban mentem, nem mintha minden pontjával azonosulnék a követeléseknek, de állítólag értem is szól ez az egész....Na nem mintha elhinném egy percig is, de szolidáris vagyok a gyerekeimért, és ha egy gyermekbarát oktatásért folyna a sztrájk, még sztrájkolnék is. De így többedmagammal csak szép csendben, kockásba öltözve tettük a dolgunkat. Néztük, ahogy páran sztrájkolnak, és hogy közben nem történik semmi....Kívülállóként és részeseként is úgy tűnt, minden folyt a szokott medrében. Ugyan kevesebb tanulóval, hiszen sokan nem jöttek az előre beharangozott sztrájk miatt, de a gépezet ment gördülékenyen. Nagyobb volt a füstje mint a ...

   Elgondolkodtam....Vajon ha mi páran sztrájkolnánk, akik csak kiszolgálóként vagyunk jelen ebben a nagy cirkuszban, akkor is ilyen észrevétlenül zajlott volna a nap? Ha a gyerekekre nem vigyáztak volna az asszisztensek, ha nem nyílt volna az ajtó, ha nem veszi fel senki a telefont, ha nincs aki ebédet osszon és kitakarítsa a mosdót, sem aki "adjUramIstendemáris"módon fénymásoljon, esetleg intézze a "szükséges rossz" papírmunkát, akkor mekkora lett volna a káosz???   Azt gondolom, azzal már lehetett volna egy kis zűrzavart okozni....Na de ez kinek lenne az érdeke?