A zenének nincs nyelve....Persze a szöveget valamilyen nyelven éneklik, és legtöbbször talán jó ha érti az ember, de, hogy milyen érzést ébreszt bennünk, nem azon múlik. Mikor megkérdőjelezték a zenei hozzáértésem, a szeretetem egy csapat iránt, csak amiatt, mert nem értem miről szólnak a dalok, akkor amellett, hogy nem esett jól, kicsit elbizonytalanodtam.....De csak egy pillanatra, mert ezek szerint a komolyzene kedvelői is dilettánsok, hiszen ott többnyire egyáltalán nincs szöveg? Akkor hogyan érthetnék, mi miatt szeretik hallgatni?!

    Na, de én többnyire elgondolkodom azon amit mondanak nekem, főleg ha számomra fontos ember teszi ezt. Így a kedvenceimet meghallgattam magyar fordítással is. Biztos nem ugyanaz, de azért valami köze csak van az eredeti szöveghez!....És megnyugodtam....

Annak ellenére, hogy eddig nem értettem, vagy csak szófoszlányokban, és most teljes valójában megtudtam miről szól egy-egy dal, rájöttem, nem tévedtem. ...Szavak nélkül is ugyanazt az érzést jelentették , mint most, hogy már "értem"....

   A kedvenc dalom, ami 30 éve mindig ugyanazt jelentette számomra, most, hogy már " értem" is, most is pont ugyanazt jelenti. Érdekes, hogy soha nem jutott eszembe lefordítani, meg sem fordult a fejemben, hogy tudnom kéne a szöveget.....De most megtettem....Mert éreztem, hogy ismét ez az én dalom, és kíváncsivá tett, vajon akkor mit is érzek a szöveg szerint?....Nem ért meglepetés. Ez a dal én vagyok.... Nem véletlen, hogy ez az örök kedvenc.....Az érzés, a hangulat, a libabőr ami végigfut a testemen miközben hallgatom, ugyanaz most, mint régen....Ezért magabiztosan állíthatom, a zenének nincs nyelve....Fül és szív kell hozzá....Az meg szerencsére, legyek bármennyire is tanulatlan, még nekem is van....