Nem így terveztem, de így lett....Ebben már van gyakorlatom. És azt gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, nem én vagyok az egyetlen... Van, hogy az élet produkál olyan helyzetet, van, hogy magunk jövünk rá, elhamarkodottan döntöttünk, hát változtatunk az eredeti terven....Mindig szerettem a matematikát.  Ott, ha az ember megfelelő logikával átlátta a feladatot, követve a törvényszerűségeket, kiszámítható volt honnan-hová fog eljutni. Sőt az "útvonal" sem volt kérdéses. De az életben hiába is próbálunk logikusan gondolkodni, hiába is gondoljuk el lépésről-lépésre, mit teszünk majd, és akkor mi fog történni. Egyben lehetünk biztosak....Nem úgy lesz.... Hát itt vagyok...újra 

   Jó lett volna valami nagy durranással visszatérni! Valamivel, ami elkápráztatja, meglepi az embereket. De sajnos semmi ilyennel nem szolgálhatok.... Nem lettem jobb író ( sőt, író sem :))), nem kezdtem el politizálni, a humorom sem lett jobb, és sajnos bölcsebb sem lettem...Bár az egy kicsit lehet.... Megtanultam pár dolgot magamról, nem minden tetszik ugyan, de próbálom nem elfelejteni. Próbálok okulni a hibákból, hisz' mi másért követtem volna el őket?! :)

   Na, majd meglátjuk mi lesz, s lesz-e valami változás? Vagy a tanulság idővel elhomályosul, és újra belefutok ugyanazon hibákba?! Szeretném hinni, hogy nem leszek annyira ostoba....

    Itt vagyok....Szép csendben visszalopakodtam, mert szeretek itt lenni...Erősebb volt bennem a vágy a visszatérésre, mint a félelem az ittléttől. Még az év elején írtam, hogy az idén bátornak kell lennem....Hát igazából még sok jó nem származott abból ha én bátor voltam, de abból meg végképp semmi, ha gyáva nyúlként elbujdostam....Döntenem kellett. Vagy valahonnan máshonnan vágyakozom ide, csak, hogy ne csináljak "segget a számból" , vagy megfogadom kedvenc dalom sorait: " Hogyha döntöttél, mondd hogy tévedtél... S kezdd újra el, úgy hogy önmagad leszel! "