Ahogy öregszem, egyre jobban értem Apukám sokat emlegetett mondatait. Az egyik kedvenc: Ha megkérdezték tőle, hogy van, a válasz kiszámítható volt.  " Jól, de majd elmúlik..."   És igaz.... Ahogy telnek az évek, egyre biztosabban tudjuk, minden elmúlik. A jó, és a rossz is.  Persze a jót késleltetnék ameddig csak lehet, míg a rosszon szeretnénk mihamarabb túljutni. De igazán egyik felett sincs hatalmunk....

   Azért jó, hogy az ember átélt már ezt-azt, ha nem is érzi, legalább az eszével tudja, lesz majd jobb. Mikor már nem a szomorúság uralja az érzéseit ha visszagondol rá, eljön az idő mikor már csak a szépre emlékszik. Tudja, idővel feltámad újra a remény, és az ember tud újra hinni.....Az emberekben, a jóban....s elsősorban önmagában.

    Van, mikor saját hülyeségünk áldozatává válunk, vagy a sors alakítja úgy a dolgokat, hogy valamit el kell engednünk....És a szomorúság mardossa a lelkünket amelyet az elvesztése miatt érzünk. Hiába tudjuk, ez a legjobb amit tehetünk.....Hát most eljött az idő, hogy búcsút intsek a blognak...Rám omlott az egérlyuk....Hát fogom a sátorfámat, és odébbállok....Lehetne elemezgetni, hol, mit kellett volna másképp csinálni, le is fogom szűrni a tanulságot, s majd valahol máshol, ahol új életet kezd a blog, feltétlenül szem előtt fogom tartani.

   Köszönöm Nektek, hogy olvastatok! Talán egyszer valahol még találkozunk. Most azt gondolom, itt már nem, mert kipukkadt az ismeretlenség védőburka, s vele együtt elveszett a lényeg. De ennyi idős fejjel már nehezen mondom ki, hogy soha.....

   Sokszor jeleztétek, hogy nem a legjobb cím a "Szürke egér...", de most, hogy meg kell válnom tőle, a szívem szakad meg miatta. Én nagyon szerettem, és pont azt jelentette, amiről számomra szólt a blog....De előre kell néznem! Talán nem véletlen, hogy máshol, másképp, új névvel kell újjászületnie a blognak. Talán le kell vetkőznöm a szürkeségem...

   Hiszek abban, hogy semmi nem történik véletlenül... Nem véletlenül kezdtem bele a blogba...Nekem sokat adott, talán van pár ember, akit gondolkodásra késztetett egy-egy bejegyzés... Ezért törölni nem fogom, itt marad örökre az utókornak, hisz egy újszülöttnek minden vicc új.....De nekem mennem kell....Vigyázzatok egymásra!!!

    S itt hagyom nektek Apukám rám hagyott örökségét....Adjon nektek erőt, tisztánlátást, jusson eszetekbe ha  a pokol, vagy épp a mennyország kapujában érzitek magatokat, hogy minden amit a MOST-ban érzünk... majd elmúlik.....Ha akarjuk, ha nem...