Ti most jártok? - kérdezte  alig láthatóan a barátja felé biccentve a srác. - Nem tudom - felelte a lány elpirulva, és zavarát leplezve elmerült a kisvárosi strand kerek medencéjében.

  Honnan is tudhatta volna, hisz még soha nem járt senkivel! Persze volt már, hogy tetszett neki valaki, de velük sosem beszélt, legfeljebb messziről csodálta őket. De most érezte, ez valami más. De, hogy járnának? Fogalma sem volt mikortól számítanak egy párnak. Csak azt tudta, soha ilyen lelkesen nem járt ki a strandra, és nagyon jól érezte magát ha a fiú közelében lehetett. S persze miközben a lányokkal összebújva kuncogtak, mindig remélte, a fiú észreveszi majd. De volt ott annyi lány, sokkal szebb és csinosabb is mint ő. Féltékenyen nézte a pár évvel idősebb osztálytársait a fiúnak, és nem is remélte, hogy majd pont ő lesz a kiválasztott. Persze mikor elég bugyuta módon azért csak magára vonta a figyelmet, akkor meg jött a bizonytalanság. Mi lesz most? Lesz folytatás? Mi lesz ha csalódni fog, és különben is, nem akarta, hogy a szülei, az ismerősök piszkálják és faggassák. Hát mielőtt megtudhatta volna a választ, hogy együtt járnak-e, inkább a menekülést választotta. Először, de nem utoljára....

  Azt hihetnénk, csak gyerekfejjel kerülhetünk ilyen helyzetbe. Pedig hányszor előfordul, hogy máskor oly' tisztán látó felnőttként is ránk törnek érzések, belekerülünk olyan helyzetbe, hogy fogalmunk sincs, most mi van?! Nem tudjuk mi az amit érzünk. Barátság, kíváncsiság, vonzalom vagy valami több? Nehéz meghúzni a határt , meddig ártatlan egy kapcsolat, és mikor változik át valami mássá. Meddig szól csak a kíváncsi érdeklődésről egy beszélgetés, és mikor érzünk már többet ilyen alkalmakkor. Sokszor egy hajszálon múlik, hogy egyszerűen csak örülünk ha találkozunk a másikkal, vagy lázas izgalommal várjuk az újabb találkozást.

  Azt gondolom, felnőtt fejjel sem olyan egyértelmű mindig, hogy mi is van. És ilyenkor sokszor ahelyett, hogy elindulnánk az ismeretlen felé, inkább menekülőre fogjuk.....Az már úgyis olyan jól megy...