Próbálták felnyitni a szemem a csillagok, hogy olyan valakire pazarolom az érzéseimet, aki nem viszonozza. Pedig van valaki a közelemben aki tökéletes társam lenne, csak nem veszem észre! Ejnye-bejnye....

    Azt még csak - csak tudom, hogy ki az aki nem viszonozza az érzéseimet.......De őszinte leszek, mindenkinek addig jó, amíg nem viszonozza. Egyrészt, olyan káosz van bennem, hogy azzal így egymagában is nehéz megküzdenem. Ha még ő is ezt a zűrzavart érezné, fogalmam sincs mi lenne. Mert így azért még van mibe megkapaszkodnom, mikor érzem, hogy veszélyes közelségben van az örvény. De ha még ő is megerősítené ezt az összevisszaságot, azt hiszem hamarjában magába szippantva húzna le a mélybe, és fogalmam sincs, hogyan tudnék kikecmeregni belőle. Na de ez a veszély nem fenyeget, hiszen még ha ki is tisztulna a kép, akkor is zárt ajtók mögött tartanám az érzést, hisz' tisztában vagyok azzal, hogy nem találna viszonzásra....Ha esetleg egy pillanatra el is felejteném, akkor elég lenne belenézzek a tükörbe.....

  Az már sokkal rejtélyesebb, vajon ki az akit nem veszek észre, és pont " nekem való " . Azt most hagyjuk is, hogy vajon honnan tudják a csillagok, hogy milyen férfi a nekem való?!  Higgyük el, hogy ők mindent tudnak. Csak könyörgöm, drága csillagok! Vegyétek már rá azt a jóembert, hogy nyújtsa már fel a kezét!!! Ideje lenne már megtudnom, mégis ki az, milyen ember az akit nekem szánt az ég...Mert különben az életben nem fogom felismerni! :)))