A mozi hűvös levegője megkönnyebbülést jelentett a nyári forróságban. Az izgalomtól elnémulva várták, hogy elkezdődjön a film. Végre lekapcsolták a villanyt, és a sötétben már nem látszott a lányon mennyire zavarban van. Minden erejét összeszedve próbált koncentrálni a gyorsan pergő képsorokra. De ahogy megérezte a fiú érintését a kezén, már ismét kábító hőség lett úrrá rajta. Alig észrevehetően megmozdította a kezét, szabad utat engedve a két kéz összeolvadásának. Lélegzetvisszafojtva barátkozott az ismeretlen érzéssel, amit a kezek találkozása ébresztett benne. Ekkor már nem tudott a filmre figyelni, csak azt érezte, nem akarja, hogy ez valaha is véget érjen. Csak azt tudta, bármi is az amit érez, ez az élet legcsodálatosabb érzése. Nem hitte, hogy lehet ezt fokozni, egész addig míg a fiú keze véletlenül le nem csúszott a térdére. Ő meglepetten utánakapott, de mikor megfogta, már nem volt ereje levenni róla. Inkább átengedte magát annak a furcsa vibrálásnak ami átjárta a testét, miközben a két kéz lágyan simogató táncát érezte a bőrén.  Szeretett volna ilyen mozdulatlanul ülni a végtelenségig, mikor hirtelen világos lett...

    A nő felébredt, és rájött, hogy csak álmodott. Gyorsan becsukta a szemét, és próbálta felidézni a pillanatot, hátha tovább álmodhat még. Majd felidézte a legutolsó ölelést, mikor a férfi karjai vigaszt nyújtva karolták át. Valahol az álom és az ébrenlét között lebegve nyúlt a férfi keze felé. Már majdnem sikerült visszatérnie az álomba, újra átélni a régi érzést, mikor az óra kegyetlen csipogása visszarántotta a valóságba. Percekig mozdulatlanul feküdt, igyekezett minden pillanatot mélyen az emlékezetébe vésni. Tudta, az álmok többsége perceken belül törlődik, de érezte, ez mindig kellemes emlék marad.....Álomittasan kibotorkált a fürdőszobába, könnyes szemmel belenézett a tükörbe,  majd elmosolyodott :  -  Jaj, te örök álmodozó... Ébresztő!!! ...Ez már itt a valóság...