Szól ez a dal....Az emberek csodálkoznak, hisz' még hetek vannak az ünnepig...Kicsit korai még emlékezni. S igazuk van.

   De vagyunk páran akik értik. Vagyunk páran akik számára most aktuális a dal. Igaz, nagyon a sorok között kell tudni olvasni, de ahogy hallgatom, egyre egyértelműbb, hogy rólunk, Róla szól. Róla akit meghurcoltak, Róla aki erején felül kiállt az igazáért, önmagáért, és értünk. Róla aki csendben, gyűlölködés nélkül próbált szembeszállni a hamis vádakkal, az igazságtalansággal és a gonoszsággal. Róla, aki sokáig tartotta magát, pedig a végére már nagyon magára maradt ebben a küzdelemben. Csodáltuk az elszántságát, a kitartását, s közben féltettük, vajon meddig bírja még. Volt, hogy már magunk sem értettük, van ennek értelme?

  Hallgatom a dalt, s közben a holnapra gondolok. Az utolsó napra amit velünk tölt. Mert elfáradt....mert belátta, nem lehet a végtelenségig küzdeni. Mert már tudja, itt nem lehet győzni. Az igazság sajnos egyre gyakrabban vesztesként végzi a csatákat. Ez egy ilyen világ. Van amikor nem lehet mást tenni, mint becsukni az ajtót magunk mögött, és tovább lépni. Mind tudjuk, mi már rég megtettük volna....Mi nem bírtuk volna eddig...Csodáljuk a kitartását, csodáljuk a hozzáállását, a hitét az igazságban. Csodáljuk, és sajnáljuk, hogy mégis feladni kényszerült. Sajnáljuk de megértjük. S mind reméljük, egy jobb, igazságosabb helyen folytathatja amit itt félbehagyni kényszerült.

    Hallgatom a dalt.....S nehéz szívvel gondolva a holnapra, csak ennyit tudok mondani: Köszönjük Nelli ,  hiányozni fogsz!!!