Eltűnt...Pedig jó volt olvasni pár soros gondolatait...Mindig csodáltam, ahogy egy-két mondattal emberek sokaságát gondolkodásra sarkallja. Pár gondolatban megfogalmazza azt, amit én oldalakon keresztül ecsetelnék, s még mindig nem lenne olyan kerek az egész mint az ő pár soros jegyzetei. Szerettem, szerettük olvasni...Vártuk, vajon milyen téma lesz az amivel bogarat ültetve a fülünkbe sokan érzünk majd késztetést, hogy elmondjuk, leírjunk a saját véleményünket, érzéseinket, tapasztalatainkat. Vártuk, de hiába...

   Eltűnt...nem tudom az okát, hisz bármi lehet...Lehet, csak más felé fordította a figyelmét, ezt kipróbálta, látta megy neki, új kihívást, új "szerelmet"  keresett. Lehet, csak egyszerűen nincs ideje...De sajnos lehet, belőlünk lett elege. Lehet megunta, hogy az emberek kifacsarják, félreértik, belemagyarázzák, támadják, megmosolyogják a gondolatai miatt. Ha így van, átérzem és megértem. Hányszor gondoltam, el kéne tűnni az emberek elől. Hányszor gondoltam, nem ezt, nem így akartam. De mindig tovább visz pár ember figyelme, a szeretete amivel felém, a blogom felé fordul. Hisz én így is-úgy is írok, de tehetném ezt függöny mögött is! Sokszor lehet jobb lenne...

  Talán ő is függöny mögé bújtatta gondolatait? Mert azt nem hinném, hogy nincs mondandója! Nem hiszem hogy nem lát, nem érez, nem figyel, nem provokál, nem összegez...nem jegyzetel. Hisz a gondolatok nem fáradnak el...Az övé, biztos nem!

  Remélem az a félelmem mely szerint én, vagy bárki más megbántotta egy rosszul sikerült gondolattal, téves! ...Remélem egy nyári szellő félrelibbenti azt a függönyt, és a jegyzetei újra gondolatébresztőként lesznek jelen az üzenőfalon....