Olyan egyszerű....Kezünk az egéren, s pillanatok töredéke elég, hogy eldöntsük, kattintsunk vagy sem....Általában ennyi az egész, s máris ismerősökké válunk.

   Persze van mikor már nem ilyen egyszerű a dolog! Túl komolyan véve, túlbonyolítva a dolgot, elbizonytalanodunk, megtegyük-e? Mert mi van ha tolakodóak vagyunk? Mi van ha nem is ismerjük egymást annyira? Mi van ha a másik félreérti, és kezdeményezésnek vél egy ártatlan jelölést? Van, hogy félve a másik véleményétől megtorpanunk és inkább nem kattintunk.

  Van, mikor a büszkeségünk nem enged a csábító kattintásnak. Mert miért én? Miért mindig én lépjek? És különben is, jelöljön ő! -gondoljuk. S talán pont ezt gondolja a másik ember is. S így kissé nevetséges módon válunk ismeretlenné, miközben a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ismerősként szerepeljünk a mai kor nyilvántartásában, a közösségi oldalakon. De mivel a büszkeség idővel daccá változik, csak azért sem lép egyikünk sem, így hónapok, évek telnek el kattintás nélkül.

 De miért könnyebb egy olyan embert jelölni akivel talán soha nem is beszéltünk, mint olyat, aki fontos része volt valaha az életünknek? Miért kerül fel hamarabb a listára a sarki közért pénztárosa, mint pl. a régi szerelmünk? Tudom a választ... Mert nem akarjuk, hogy kutakodjon utánunk, nem akarjuk, hogy mindenki tudja, s mi magunk is legszívesebben elfelejtenénk, hogy valaha is közünk volt hozzá. De aközött a több száz ismerős között mindenkire büszkék lehetünk? Vajon ők mind érdemesek arra, hogy percről-percre kövessék az életünket, ismerjék a gondolatainkat?

   Persze tudom, nem kell ezt ilyen komolyan venni, ez egy játék. S akinek nem tetszik, nem vesz részt benne. De nehéz kívülállónak maradni, hisz' az emberi kapcsolatok lassan már csak a közösségi oldalakra korlátozódnak. S persze a kíváncsiság is elég nagy bennünk, jó régen látott emberekről hosszú évek után újra hallani. Szívesen nézzük mások családi fotóit, szeretjük tudni milyen volt a szülinapi tortája, milyen zenét hallgat. Ki kivel, hol volt bulizni, s persze nem mellékes az sem, ki mikor házasodik, de az még fontosabb, hogy mikor válik.

   Mindannyian tudjuk, van jó és van rossz oldala is ezeknek az oldalaknak. Sokszor legszívesebben törölnénk magunkat az oldalról, vagy éppen egy-két embert az ismerőseink közül, mert elegünk van a sok hülyeségből, vagy csak egyszerűen értelmetlennek tűnik az egész. De mégis itt vagyunk, maradunk, mert van pár fontos ember akikkel csak itt tudunk "találkozni" , akiről évtizedek után itt hallunk újra. Igen, van mikor őszinte érdeklődés vezet a másikhoz, s kölcsönös az öröm, hogy rátaláltunk egymásra....Ez a legjobb, talán az egyetlen értelme ezeknek az oldalaknak.....Hát akkor, kéz az egérre, és katt....