... Mindenképp biztatnálak arra, hogy kiírd magadból a kételyeidet, a keserűséget. Nekem mindig segít. Van amiről újra és újra írok, mert ismételten felerősödik bennem az érzés vagy gondolat. De mindig jobban érzem magam utána. Persze van, hogy arra gondolok, aki visszatérő olvasóm, az már fogja a fejét, hogy csak ismételgetem a gondolataimat. De aztán eszembe jut, ezt magamnak írom, nem foglalkozok ki mit gondol. Legalább itt felejtsem el a megfelelési kényszeremet.

  
   Ami a barátságot illeti, hidd el nálam rosszabb barát nem létezik. Sajnos nem vagyok egy barátságápoló tipus, pedig vannak akik nagyon fontosak számomra. Mivel én sem keresem őket túl gyakran, így soha nem szoktam senki szemére vetni, miért nem keres ő engem. Valahol belül tudom, hogy gondolok rá, és tudom, ha szükségünk lenne egymásra, bármikor kereshetnénk egymást magyarázkodás nélkül. Én is figyelem a blogodat, és remélem tudod, ha szükséged van egy "idegen" ember tanácsára, vagy csak arra, hogy meghallgasson, itt vagyok. Tudom, látom, ti elég mozgalmas társadalmi életet éltek,sok barátod van, van kihez fordulj, de lehet lesz olyan, hogy egy kívülálló véleményére lesz szükséged. Itt leszek!
Sokszor eszembe jut, mikor nézem a hivatkozásokat, kommenteket, milyen jó, hogy ilyen pozitív gondolkodású emberek vesznek körül. De ugyanakkor az is eszembe jut, hogy az ember van, hogy nem olyan pozitív, szeretne egy kicsit elveszni a keserűségben. De már a gondolattól is lelkiismeret furdalása van, hogy ő nem olyan happy mint ahogy "kellene" lennie. Mert a környezet azt szeretné, hogy gond nélküli vidám élete lenne a szeretteinek. És mivel az ember nem mindig érzi jól magát, kissé meg nem értetté válik, kirekesztettnek érzi magát. Azt gondolja, ha nem tökéletesen pozitív, ha nem mindig csak a jót látja, akkor valami baj van vele, valamit rosszul csinál. Lehet, hogy tévúton járok, és te egyáltalán nem szoktál ilyeneket gondolni, de úgy érzem, annyira sok a közös bennünk, és én bizony sokszor éreztem így magam régen, fiatalon . Kerestem önmagam, épp úgy ahogy te. Nekem a korai anyaság változtatta meg az élethez , emberekhez való viszonyomat. Más foglalkoztatott, teljesen más volt az utam mint a korombelieknek. Nálad meg úgy érzem, az a tisztánlátás, az a korodat meghazudtoló gondolkodás, az értékrended egy kicsit kiemel a kortársaid közül. Biztos van aki hasonlóan gondolkodik mint te, de azt hiszem nem lehet mindig könnyű a mai korban tisztalelkűnek maradni. Mikor olyan sokszor nem hogy nem becsülik, hanem még csak nem is értik miért is gondolkodik az ember olyanokon, ami nagyon messze van a földhözragadt dolgoktól.
   Ha egy kicsit is magadénak érzed a fentebb írtakat, kívánom neked, hogy soha ne érezd azt, hogy valami baj van veled. Ne kérdőjelezd meg a helyességét a gondolataidnak, a tetteidnek. Mert ha mélyen magadba nézel, tudnod kell, te sokkal több vagy mint az átlagember. Soha ne érezd azt, hogy veled baj van. Sajnos a világgal van baj. Benned annyi tehetség, annyi lélek van, amire büszkének kell lenned. És eljön majd az idő, mikor rájössz, a másságodban iszonyatos erő van. Jön még pár év mikor keresed önmagad, vívódsz, elbizonytalanodsz, esetleg azt érzed, könnyebb lenne az életet "egyszerű" emberként. Látod majd, hogy az emberek egyrésze leragad az anyagi jólét megteremtésénél, az emberi kapcsolatait is egyszerűen kezeli.Lesz olyan pillanat, hogy arra gondolsz, mennyivel könnyebb úgy élni....Könnyebb, de biztosan tudom, hogy egy percre sem akarsz majd cserélni velük. Addigra remélem büszke leszel arra, hogy te más vagy. És ez a másság ad majd erőt ahhoz, hogy bátran merd vállalni a negatív gondolataidat is. Mert ugyan szeretnéd azt remélni, hogy a keserűség előbb-utóbb eltűnik az életedből. Sajnos azt kell mondjam, nem fog. Mindig jönnek olyan helyzetek, olyan emberek akik viselkedése előtt értetlenül fogsz állni. De akkor írd ki magadból, és meglátod, ahogy most szombaton segített, így máskor is fog. Bár én is hamarabb használtam volna!!! Csak egyre vigyázz, az emberi kapcsolataid ne essenek áldozatul ennek, te ne építs falakat magad köré!!! Fiatal lány vagy, még nyugodtan lehetsz olykor könnyelmű, bohókás. A benned lévő gát úgyis ösztönösen tudja meddig jó elmenned. Élvezd majd az egyetemi éveket, és persze írj, írj, írj!!!