Itt állunk Karácsony küszöbén. Csomagoljuk az ajándékokat, küldözgetjük a jó kívánságokat. Szeretnénk az egész világnak boldog karácsonyt kívánni. Miközben tudjuk, sokaknak nem lesz az. Vannak akik nem csomagolnak ajándékot, mert nincs miből, vagy nincs kinek. Vannak akiknek szomorú karácsonya lesz, mert egy elvesztett ember hiánya fájdalmas űrként telepszik a lelkükre. Vannak akik családjuk körében, mégis magányosan állnak a fa mellett, s lesz akinek egy könnycsepp gördül végig az arcán miközben arra gondol, hogy a szeretett ember valahol máshol, valaki más kezét fogva nézi a csillagszóró ragyogását.

  Sajnos nem mindenki várja szeretettel, nem mindenki készül lázas izgalommal a Szentestére, mert érzi, nem ilyen Karácsonyt szeretne. Vannak akiknek az ünnep szomorúságot, magányosságot jelent. Szomorúságot, mert nem tud annyit adni, annyit tenni a szeretteiért mint szeretné. Magányosságot, mert nem lehet vele az, aki neki a legfontosabb. Fájdalmat, mert a feldíszített karácsonyfa szebb, boldogabb karácsonyok emlékét idézve feltépi a sajgó sebeket. Igen, tudjuk, sajnos nem mindenki várja a karácsonyt.

  Csomagolom az ajándékokat és arra gondolok, mennyire szerencsés vagyok! Szerencsés, mert még tudok örülni a Karácsonynak. Mert együtt tölthetem az estét a szeretteimmel. Szerencsés, mert tervezgethetem az ünnepi menüt, mert süthetem a gyerekeimmel a mézeskalácsot. Mert mellettem lesznek azok akik a legfontosabbak. Ennél többet nem is kívánhatnék magamnak.

   Itt állunk Karácsony küszöbén, s szeretnék mindenkinek legalább egy boldog pillanatot  küldeni a fa alá. Szeretném, ha mikor felgyúlnak az ünnep fényei, mindenki tudná, érezné, valaki gondol rá.....Valahol messze egy mosoly neki szól. Egy elmorzsolt könnycsepp az iránta érzett szeretetből fakad. Van valaki akinek fontos, aki az ő arcát látja az aranyló üvegdísz fényében. Akinek a kedves emlékeiben ő az egyik szereplő. Mindenkire gondol valaki....

  Hát tegyük ezt mindannyian! Az is aki szerencsés és a szerettei mellett állhat, s az is aki egyedül tölti az ünnepet. Gondoljunk azokra akik fontosak, vagy valaha fontosak voltak nekünk. Gondoljunk azokra akik nem lehetnek mellettünk. Idézzünk fel egy kedves közös emléket, engedjük be a szívünkbe a szeretet melegét....S mindenki érezni fogja, a Karácsony nem a karácsonyfán, nem az ajándékokon, nem a szépen megterített, finomságokkal teli asztalon múlik. Nem....A karácsony a szívünkben él!