Mi a baj? - kérdezik oly gyakran az utóbbi napokban.- ÁÁÁÁÁ!!!! - Üvölteném, de nem teszem. Pedig gyűlölöm ezt a kérdést! Minél gyakrabban kérdezik, annál kevésbé szeretem, s egyre idegesebb vagyok tőle. Hisz' mit mondhatnék? Mi az a válasz ami elég meggyőző lenne? Hiszen azt látva, hogy kissé magamba fordulva, kedvetlenül, talán szomorkásan végzem a dolgom, mindenki valami konkrét okot gyanítva teszi fel a kérdést. De mit is mondhatnék? Front van...fázom....álmos vagyok....kétoldali munkaundor....sorolom. Hisz' annál nyomósabb, elfogadhatóbb okot, mint hogy bent vagyok a munkahelyemen, nem tudok találni a kedvetlenségre. De vagyunk ezzel így egy páran!

  De mi van a felszín alatt?..... "Itt van az ősz, itt van újra, s szép mint mindig énnekem" - felelhetném.....Szemet gyönyörködtető ahogy a fák sárguló levelei vörösesbarnára festik a tájat. Szeretem a lehullott levelek zizzenő-roppanó hangját mikor bokáig süppedve sétálok az avarban, s jó érezni ahogy a fáradt napsugarak még utoljára átmelegítik a testem a hosszú téli álmuk előtt.......Még akár szerethetném is az őszt, csak ne tudnám, hogy jön a tél! De lehetetlen nem észrevenni. Testem minden porcikája érzi közeledtét, és a lelkem már most gyászolja az elmúló napsütéses időket. Jön a tél.... Jönnek a fagyos reggelek, a fázósan begubózós esték, a korai sötétedés, a kaszkadőrmutatványnak beillő bicajozás a jeges úton. Hát elég lehangoló!!! Csoda, hogy nem várom, sőt....félek tőle?!

  Pedig mennyi szépséget is rejteget a tél. Hisz mi lehet annál romantikusabb mint egymás kezét fogva ülni a kandalló előtt, hallgatni a pattogó tűz hangját miközben kint hatalmas pelyhekben szállingózik a hó...Hát igen,....Vannak a télnek szép pillanatai. De elég nehéz ezekbe kapaszkodni mikor már a hóesés sem a régi, az összefonódó kéz is várat magára, s még kandalló sincs sehol a közelben........ Csak gáz van.....Igen, elég nagy gáz van....