Az egyre távolodó hegyek mögül fel-felvillant a lemenő nap fénye. Merengőn nézte, ahogy a villanypóznák szabályos ritmusban tűnnek elő és vesznek el a messzeségbe. Szeretné megállítani az időt. Még maradni kicsit a falon kívül.... Talán még sosem érezte ennyire felszabadultnak magát mint ezen a két napon. Kilépve a komfortzónájából, maga mögött hagyva minden beidegződését a felelősségről, a viselkedési normákról, elvárástól, ítélkezésről, büszkeségről, megismerte végre egy másik, egy felszabadultabb önmagát.  50 éves korában, ha csak pár órára is, de megtapasztalhatta végre, milyen érzés gátlástalanul , szabadon, minden megfelelési kényszert elfelejtve, csak úgy céltalanul, az élet öröméért, szépségéért lenni a világban. 

   Megállítaná az időt, hogy ne kelljen visszamenni a falak közé szorított életébe.  Abba, ahol évek óta, kiszámítható nyugalomban él. Oda, ahol két napja még úgy indult a napja, mint az előző többszáz reggelen. Mígnem kiderült, ölébe hullott 48 óra szabadság. Hirtelen ötlettel vezérelve eldöntötte, hogy a régóta halogatott tervét végre megvalósítja. Érezte, hogy semmi szükség, hogy újra átgondolja a dolgot. Ritka alkalom volt az ilyen, hogy nem vívódik. Többnyire mindent százszor átrág, és a vége legtöbbször a lemondó legyintés. A legjobbnak tűnő ötletét is képes meggyőző érvekkel sutba vágni. Most viszont teljes bizonyossággal tudta, menni akar. Gyors mozdulattal dobta a hátizsákba fogkeféjét, egy váltás  ruhát, egy könyvet, és már rohant is. Kifulladva ült le a helyére. Örült, hogy nem kell egy órát várnia a következő vonatra. Jobb ha nincs ideje gondolkodni, még a végén találna kifogást, hogy miért visszakozzon. Annyi ideje maradt, hogy leellenőrizze a jegyét, iratait, és már indult is a vonat. Megkönnyebbült sóhajjal helyezkedett kényelembe a fülkében. Maga is elcsodálkozott milyen nyugalmat érzett. Semmi kétely nem volt benne, tudta, hogy ezt szeretné. Nem akarta kifogásokkal, aggódással tönkretenni az előtte álló 2 napot. Végre elég erősnek és elszántnak érezte magát, hogy megnézze mi vár rá a falain túl.

   ... És milyen jól tette!  Az utazás elmosta a határt álom és valóság között. Meglátta, milyen lehetne az élete ha elég bátor lenne...A vonat hangos fékezése rántotta vissza a valóságba...Édes-keserű érzés járta át a lelkét. Hazaért....A lebontásra váró falak közé...