Hülye picsa! ...Csodálkozik, hogy egyedül van?! - hördült fel a férfiak zöme az előző poszt után. ( Már ha olvasták volna :))) )  Meg kell nyugtassam őket, nem csodálkozom. Tudom, hogy én is nagyban tehetek arról, hogy egyedül vagyok.

   De... Úgy érzem, az elmúlt pár hónapban sokat tettem azért, hogy ne rajtam múljon. Mikor azt mondták, ne írjak a blogban, mert keménynek látnak, és elijesztem a férfiakat az okoskodásommal...Voltak kétségeim, de nem írtam. Mikor azt mondták legyek nyitott, az lettem. Bízzak jobban az emberekben, megtettem....Ismerkedjek a neten, mert az a jövő....minden ellenállásomat legyűrve megpróbáltam. Senki nem mondhatja, hogy nem tettem meg mindent....Na, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, szép nagy pofáraesés lett belőle.

   Nem csodálkozom....Csak dühös vagyok. Nem, nem azért mert nem tetszem a férfiaknak. Nem is azért mert nem engem akarnak. Az sem zavar, hogy fiatalabbat, szebbet, mutatósabbat választanak, esetleg jobb partira vágynak. Mindenkinek szíve-joga, hogy a saját elvárásai, igénye, ízlése szerint keressen párt magának.  Na de hogy egyetlen ember sincs aki olyan nőt keres mint én? Aki lát bennem valamit? Egy sincs aki olyannak lát amilyen a tüskék alatt vagyok? Vagy akit érdekel milyen is vagyok alatta? Aki olyan erősen hisz bennem, kettőnkben, hogy minden ellenem szóló érv ellenére engem, EGYEDÜL engem akarjon? Hát.....Úgy tűnik nincs....

  És ezzel lezártnak tekinthetném a férfi témát...Azonban ma elém jött az intelem, hogy olyan embert vonzunk be, amilyenek vagyunk....Hát, felforrt az agyam....Akkor vajon miért nem érző-értő, gondolkodó, szerelemre, tiszteletre, monogám kapcsolatra vágyó férfit vonzok be? Mert lehet bennem hibát találni, de nem hazudok szemrebbenés nélkül mások szemébe, nem tartok több vasat a tűzben, nem taktikázok, nem akarom mások hülyítésével elütni az unalmas perceimet....Nem , egész biztos, hogy nem vagyok ilyen....Pedig akkor már biztos nem lennék egyedül...