Az elmúlt év egyik, talán legnagyobb tanulsága számomra, hogy a férfiak ereje fordítottan arányos a kilóiknak számával! Jó-jó, lehet nem fordított, hiszen nem találkoztam egy ( vékony ) erős férfival sem, de az tuti, hogy nincs arányban vele.

     Pedig mennyire vágytam rá...Csak egy, egyetlen férfit szerettem volna ha elém küld az ég. Sejtettem én, hogy nem túl kicsi ez a vágy, de reméltem, valahol a világban csak van egy ember.. Egy férfi, aki elég erős ahhoz, hogy ne kelljen hazugságokkal kompenzálnia megcsappant férfiasságát. Aki nem sírni akar megtanítani, hanem végre megnevettet. Aki hisz abban, hogy lehet szépnek látni a világot, ha az ember jól érzi magát benne. Akit nem ijeszt meg egy fal, ami a látszat ellenére nem is olyan áttörhetetlen. Aki veszi bátorságot, esetleg a fáradtságot, hogy szép lassan lebontsa, vagy egy határozott mozdulattal ledöntse azt.   De nem....Ilyen férfi nem akadt.

    Viszont láttam férfiakat, akik a nyári hőségben kilométereket köröznek a Főtéren, hogy legeltessék szemüket a lenge nyári ruhákban sétálgató lányokon. Akiknek ez a legtöbb ami jut, vagy amennyit be mernek vállalni, hogy csodálják a testüket megmutatni vágyó, s persze merő nőket..

  S olyan unatkozó férjeket, akik úgy érzik, jár nekik egy kis flört a "hűségükért" cserébe. Nem, nem csinálnak ők semmi rosszat, mentik fel önmagukat a lelkifurdalás alól. És el is hihetnénk nekik, hiszen pár szép mondaton, hamis ígéreten túl aligha merészkednének..

  Na és olyanokat is,akik pár éve még messze elkerülték a tekintetükkel az átlagos kinézetű nőket, vagy egy pillantásból megítélték, hogy ők bizony nemigen ütik meg a mércét. És most pocakosan, ritkuló hajjal, átértékelve a múlt véleményét, nagy kegyesen rányomták az " elég jó " bélyeget...

   S főleg olyanokat, akik jó pecáshoz méltón, szép csendben, kényelmesen hátradőlve várják, hogy az egyik boton a sok közül amit kézben tartanak, majd csak lesz kapásuk. 

   De sajnos nem küldött senkit az ég, aki mellet egy nő biztonságban érzi magát. Akik mellett meg sem fordul a fejünkben, hogy szórakozásból, érdekből, kényelemből, sebzettségből, "jobb híján " vannak velünk. Akinek nem kell megmagyarázni, mert érzik, tudják...Akitől nem várunk bizonygatást, mert fel sem merül bennünk a kétség. Akik mellett nőnek érezhetjük magunkat, odaférünk tőlük a tükörhöz, és kérés nélkül is lecsavarják a befőttes üveg tetejét ha látják, hogy kínlódunk..Igen, sajnos azt kell írjam, hiány van erős férfiakból...Ha valaki rátalál(t), vigyázzon rá nagyon!