Nem érem be kevesebbel! - tökélte el, mikor hagyta magát rábeszélni a netes ismerkedésre. Hát, csődöt is mondott a próbálkozás! A tiszavirág életű kapcsolatban mindvégig benne maradt az érzés, hogy nem úgy bánnak vele, nem olyan az érdeklődés és a figyelem, mint egy szemtől-szembe való találkozásnál. Persze lehet, hogy csalóka a megállapítás, hisz talán akkor is pont ennyire beleszartak volna a kapcsolatba, ha nem a neten ismerik meg, hanem valahol a kisboltban a  zöldséges pultnál.

    De akkor sem... akkor sem hajlandó beérni az ilyen hozzáállással. Hogy akkor ne is próbálkozzon? Ő is erre a megállapításra jutott. De azért nem hagyta nyugodni a kérdés: Vajon hol a hiba? Ennyire megváltozott a világ azóta amikor utoljára udvaroltak neki? Vagy akkor sem fektettek több energiát a férfiak a hódításba, csak még több önbizalommal bírt, és nem volt szüksége állandó megerősítésre? Vagy a hite volt erősebb, hogy létezik még őszinte szerelem? 

   Önmarcargoló ember lévén, először is mélyen a tükörbe nézve kereste  a hibát önmagában, próbált magyarázatot és kiutat találni ebből a reménytelen helyzetből. Igyekezett megtudni, min kellene változtasson, hogy végre rátaláljon a szerelem,. Egy olyan, amiben jól érzi magát. Ahol fel sem merül benne, hogy "csak úgy " próbálkoznak vele. Vagy bejön, vagy nem...De hiába... Nem talált rá a válaszra. Már nem mondhatta, hogy ő zárkózott be. már nem foghatja arra, hogy nem is akarja igazán....Már tudja, hogy készen áll....Csak valahogy el kellene kerülje a seggfejeket....