Sok-sok évnyi munkám jól megérdemelt jutalmaként, egy napig gazdagnak érezhettem magam. Azzal a jóleső érzéssel indultam el vásárolni, hogy bármit megvehetek amit szeretnék, s most nem kell néznem az árát sem...mert megérdemlem! :)))  Persze nem fizethetek be egy világkörüli útra, és autót sem vehetek, talán még egy igazán jó bicajt sem, de önmagamhoz képest jelentősen megnőttek a lehetőségeim. Határozott elképzeléssel, bár a változtatás jogát fenntartva, optimistán vágtam bele a shoppingolásba. A zsebemben megbúvó összeg kellő magabiztosságot kölcsönzött, így az eddig messziről elkerült üzletekbe is benéztem. Nem tudom látszott-e rajtam a pillanatnyi "gazdagságom" , vagy ugyanúgy mint a Micsoda nőben, szívük szerint engem is kiküldtek volna a boltokból, de a megszokott közönnyel átitatott biccentésen kívül semmi reakciót nem váltottam ki az eladókból. Persze valószínű ezelőtt sem viselkedtek volna másként, hiszen nézelődni bárki bemehet. Csak hát minek? 

    Szép komótosan nézelődtem, és betartva a magamnak tett ígéretet, semminek nem néztem meg az árát. Nem is volt rá szükség, hiszen semmi sem tetszett meg annyira, hogy komolyan felkeltse az érdeklődésemet. Kissé csalódottan ugyan, de még reménykedve léptem ki az ajtón....Majd a következőn is. Mikor több üzletből jöttem ki üres kézzel, igencsak alábbhagyott a lelkesedésem. Persze örülhettem volna, hiszen ezután ha nem találok számomra megfelelő áron cipőt, ruhát, stb., legalább vigasztalhat majd a tudat, hogy drágábban sem biztos, hogy találtam volna. 

   Erőt véve magamon, mégis felpróbáltam pár holmit, de mivel egyik sem volt "szerelem első látásra", képtelen voltam kiadni rájuk annyi pénzt, Nem tudtam megállni, hogy ne figyeljek az ár-érték arányra. Reméltem rátalálok egy-egy darabra, melynél érezni fogom, akarom, kerül amibe kerül....Nem vitt el a vásárlási láz, a mindegy mire, csak költsek érzése. Elég csalódottan, utolsó szalmaszálba kapaszkodva néztem be újra pár üzletbe. S akkor, mint már oly sokszor, rám kacsintott a szerencse. Elém jött az akciós kabát, az akciós csizma, melyek minden várakozásomat felülmúlták. Egyből beléjük szerettem, az áruktól függetlenül. Az csak hab a tortán, hogy az áruk is töredéke volt némelyik egyáltalán nem tetsző darabénak.

    A félnapos talpalás fáradtságát enyhíteni beültem egy kávézóba. A habos kávét kavargatva élveztem ki az egynapos gazdagság utolsó perceit. Kényelmesen hátradőlve figyeltem a vásárlók hömpölygő tömegét. Ki elégedetten, ki fáradt csalódottsággal az arcán sodródott a kijárat felé. De a külsejükből tükröződő jobb anyagi helyzetük egyáltalán nem jelentette, hogy boldogabban távoztak volna a szegényebbeknél. Ismét bebizonyosodott, a pénz nem boldogít! Jóleső érzéssel néztem a csomagjaimra, tudva, hogy semmivel sem költöttem többet, mint más alkalmakkor. Elégedetten nyugtáztam:  Ha én gazdag lennék,,,akkor is Szürke egér maradnék... :)))