Messziről észrevettem őket, boldog, összetartó családként ültek a kávézó teraszán. Már több mint 20 éve lehetnek házasok, velük volt kiskamasz fiuk is. Belemerülve néztek valamit az egyikük telefonján. Jó volt látni őket.... 

   Ismertem őket már akkor is, amikor megismerkedtek. Tudtam a férfi kisebb-nagyobb botlásairól....Mint ahogy a város nagyrésze is tudott....Népszerű volt. Sikeres, vonzó, jómódú....és hát...tudott élni!. Tudta ezt a lány is, nem lehet, hogy nem látta....Annyira vak nem lehet még egy szerelmes nő sem! Nem is értettem, miért tűri...Gondolhatnám, hogy annyira szerette....Gondolhatnám, hogy a pénz, a jólét ért neki annyit, hogy félrenézzen ha szükséges. Gondolhatnám, hogy reménykedett, idővel majd rájön, hogy senki más nem kell neki, csak ő...Nem tudom mi volt az igazi ok....De legyen az bármi, megérteni nem tudtam.

   Látom, ahogy sok-sok év elmúltával boldog családként ülnek az asztal körül.....És elgondolkodom...Vajon megérte? Vajon a nő hogyan gondol az elmúlt évekre?  El tudta felejteni a megaláztatásokat? Amikor megmosolyogták? Amikor soha nem tudhatta, hogy aki a férjére mosolyog az vajon a szeretője volt? Vajon ha most szembetalálkozik valamelyikükkel, elégtételt érez, hogy a férfi még mindig vele van, minden ellenére együtt vannak? Miközben monogán, legalábbis annak tűnő kapcsolatok sorra bomlanak fel, ilyen - olyan okok miatt, ők még mindig együtt vannak. Ő, akit sokszor megcsaltak, kitartott a férfi mellett....Szemethunyt, mert tudta mit akart. Én nem tudtam volna megtenni. Mindig erős hitem volt, hogy nem szabad benne maradni egy kapcsolatban ha belép a képbe valaki. Ma sem tenném.

   Azért elgondolkodtató....Ők együtt vannak, én, és sokan mások, akik ragaszkodunk elvekhez, belénk ivódott normákhoz, egyedül...S felmerül a kérdés, vajon tényleg olyan fontos a hűség? Nem csak egy régi, talán idejétmúlt értékrendhez való ragaszkodásunk mondatja ezt velünk? Vajon több a becsülete annak aki tiszta lapokkal játszik, vagy mint olyan sok mindenben, ebben is megváltozott a fontossági sorrend? Fontosabb a pénz és a kényelem , esetleg a "majdénmegmutatomhogyakkorsemleszmásé " hozzáállás az, ami mellett eltörpül az ember önbecsülése? Mert lehet, tényleg együtt lehet maradni. Talán erős akarattal, vagy megfelelő közönnyel ki lehet zárni a féltékenységet, talán vissza lehet csalni.  Lehet, hogy egy nyitott kapcsolat működőképesebb mint az "örökkön- örökké csak veled" esküre épülő? Tényleg fenekestül felfordult a világ? Van még valami amiben biztosak lehetünk, hogy jó úton járunk? Van még értéke a becsületnek, a hűségnek, az eskünek és a jóban-rosszban ígéretnek? Vagy jobb ha átértékeljük, elfogadjuk, vagy csak beletörődünk, hogy semmi más nem számít, csak élvezni a pillanatot? Bármin, bárkin átlépve ha kell...Hisz' egyszer élünk!..