2014. feb 02.

Első lépések önmagam felé

írta: Gray mouse
Első lépések önmagam felé

   Soha többé nem éhezem egy férfi miatt! - mondtam határozottan egy szakítás után. Persze sokkal többről szólt ez a döntés, mint egy tányér levesről. Benne volt minden csalódottságom, ahogy visszatekintettem az eltelt pár évre. A kezdeti lelkesedésre, amikor önmagam teljesen háttérbe szorítva lestem a szeretett férfi minden kívánságát. Ahogy minden gondolkodás nélkül, a legnagyobb szeretettel tettem elé az utolsó tányér levest, azt mondva, hogy én már vacsoráztam, pedig nem. És láttam a sok kis apró mártírkodásomat, amit a másik teljes természetességgel fogadott. S persze láttam a későbbi időket, mikor már nem akartam lemondani a vacsorámról érte. Nem volt olyan magától értetődő, hogy körbeugrálom, és lesem minden gondolatát. Láttam, ahogy egyre kiábrándultabb leszek, amiért hagyja, sőt, talán elvárja, hogy mindenben ő legyen a fontos. Saját magamnál is fontosabb.

  Soha többé...fogadtam meg, bár tudtam, nem lesz könnyű. Egész életemben alkalmazkodó, figyelmes és lemondó voltam. Fontos volt, hogy szeressenek, és ezért semmi nem tűnt áldozatnak. Mosolyogva mondtam igent a kérésekre akár a munkahelyemen, akár a magánéletben. Szerettem kicsit más, kicsit jobb lenni az átlagembernél. Sokszor éreztem, hogy visszaélnek a jóindulatommal, sőt volt, hogy tudtam, naivnak, sőt talán butácskának tartanak, de mégis megtettem. Nem okozott különösebb nehézséget, mert szeretek segíteni, és úgy éreztem, kedvelnek az emberek. Ilyennek szeretnek…De felébredtem...S eljött a pillanat, hogy azt éreztem, már nincs szükségem mindenki szeretetére. Ráébredtem, ahhoz, hogy boldog, teljes életet éljek, elsősorban önmagam szeretetére van szükségem. És ebbe belefér, sőt, talán kell is némi önzés. Mert ha azt látom, hogy megint belesimultam valaki más életébe, az egy idő után keserűséggel tölt el. Előbb - utóbb felmerül a kérdés, hol vagyok én? Kinek az életét élem? És akkor jön a harag. Egyre kevésbé szeretem őt is, és önmagam is. Ezért már tudatosan figyelek arra, hol a határ. Melyik az a pont, amit még azért teszek, mert nekem is örömet szerez, és honnan tenném csak megfelelési vágyból. Keresem a határokat.

images (7).jpg

   Nem könnyű, mert nem így neveltek. Nem könnyű, mert szeretek szeretni és szeretve lenni. Szélsőséges emberként nehéz megtalálni az aranyközéputat. Még nem is sikerült. De jó úton haladok. Már szeretem önmagam....Igaz egyedül, társ nélkül, de jól érzem magam a bőrömben. Persze maradtam kedves és figyelmes, de nem megyek bele egy kapcsolatba azért, mert Ő akar engem. Nem nyújtok többet annál, mint ami nekem örömöt szerez, csak azért, hogy a másik jól érezze magát. Tudok nemet mondani...És ez erőt ad. Remélem elég erőt, hogy akkor sem engedjek senkit önmagam elé, ha majd én akarom Őt. Mert igazán az lesz a nagy vizsga!

Szólj hozzá