Ábrándozás az élet megrontója....Talán....De ő csak hálás a sorsnak, amiért álmodozó tudott maradni. Bár ami tizenévesen természetes volt, az így közel az ötvenhez talán megmosolyogtató.  Viszont ha körülnéz maga körül, akkor látja, sokkal jobb, hogy ha úgy hozza kedve, ki tudja zárni a világot . Ha nem tehetné, talán már nem is élne, de legalábbis megbolondult volna. :)))  Annyira nehéznek és szürkének látná az életét, hogy lehet, már feladta volna. De így, hogy soha nem hagyta, hogy a realitás legyőzze az ábrándjait, így még mindig tud mosolyogni. 

   Mennyivel könnyebb elviselni az életét azzal áltatva magát, hogy azért van így, mert jó így neki. Ha akarná, lehetne másmilyen. Ha fontos lett volna neki, akkor tanult volna. Ha szebb akarna lenni, akkor az lenne. Ha valamit nagyon akarna, akkor tenne érte, és elérné. De jó így neki, mert az ami kívülről látszik, az nem is ő. Mennyivel könnyebb úgy élni, hogy azt gondolja, ő sokkal több annál, mint ami látszik. Mennyire jó azt érezni, hogy sokkal erősebb, okosabb, mint az emberek gondolják. Mennyivel jobb bezárkózni a maga teremtette védőburokba, és azt gondolni, hogy a körbeölelő világ rossz dolgai, nem az ő problémája. Kizárni  mások bántó megjegyzéseit, nem törődve az irigységgel, abban a hitben ringatózni, hogy ő nem ebbe a világba való. Ő különb ennél, és nem hagyja magát berángatni a mocsárba. És mennyivel jobb azt gondolni, hogy már elindult felé a szerelem...S mikor kezd belefáradni a várakozásba, elolvasva a régi bejegyzéseket újraélni a már-már feledésbe merült érzéseket. Újra érezni a vágyat, a reményt, s közben azt gondolni, bármelyik pillanatban részese lehet újra, csak akarnia kell. Mennyivel jobb az érzelmi sivárság helyett időnként megmártózni a boldog emlékekben, vagy akár egy-egy kevésbé kellemes pillanatot felidézve, könnyekkel kimosni a lelkében összegyűlt keserűséget.

   Igen...Álmodozik, mert így jó neki. Akkor is, ha tudja, becsapja magát...Akkor is, ha időnként lezuhanva a felhő széléről, fájdalmas a földetérés. De megnyugtató a tudat, hogy mielőtt a valóság terhe véglegesen megnyomorítaná a lelkét, van egy hely, ahol otthonra lelhet. Mert a felhő szélén ülve sokkal szebb a világ...Sokkal kisebbek a gondok, és a felhő mögé bújt nap is elérhető közelségben van...Csak meg ne égesse!