2013. sze 04.

Lecke

írta: Gray mouse
Lecke

   Az internetnek köszönhetően, aki azelőtt soha nem fogott könyvet a kezébe, az is igen tájékozott lett az élet nagy dolgairól. Ha akarjuk, ha nem, sorra akadunk bele életigazságokba, bölcsességekbe, hasznos útravalókba, ismert és ismeretlen emberek idézetei kapcsán. Jó is ez, hisz' a jó pap is holtig tanul, miért ne tennénk mi is? Mindenkire ráfér az életének jobb mederbe terelése. És ha ehhez a motivációt egy közhelygyanús mondattól kapja, hát már nem volt hiábavaló a megosztás.

   Igen, addig amíg motivál valakit, addig hasznos....De mikor az ember kezd kétségbeesni, hogy az egész élete vakvágányon fut, mindent amit jónak gondolt, kiderül, hogy rossz, akkor talán el kell gondolkodni, mely mondatokat tekintsük Szentírásnak. Kinek a véleménye legyen etalon az egész világ, az egész facebook társadalom számára?  Mondhatnánk, hogy mindenki találja meg a saját mondatát....Én is így gondolom, de érzékeny, gondolkodó embernek nem olyan könnyű elengedni a füle mellett a nem neki szólót. Arról nem is beszélve, hogy a világra épp csak rácsodálkozó, az ÉLET- tel épp csak ismerkedő gyerekember, hogy' is tudná kiszűrni, mi szól neki?

   Én már nagyjából tudom ki vagyok, elég határozott értékrendem , véleményem van a világról. De még én is elgondolkodom olykor....Ennyire tévúton járok??? ....Arra hamar rá kellett jönnöm, hogy jó nő nem vagyok. A facebookos értelmezés szerint semmiképp. De erről már érdemtelenül sokat írtam. Be kell valljam, túl nagy törést nem okozott bennem ez a felfedezés! :))) És az sem, mikor rájöttem, hogy ilyen hozzáállással sikeres sem leszek soha, és a legjobb barát sem olyan, mint én vagyok. Ezekkel azért nagyjából tisztában voltam eddig is. Az kicsit már rosszabbul érintett, mikor megtudtam, hogy a némi hiányosságokkal küzdő boldogságom, és a nem létező " szerelmem " is csak az én hozzáállásom miatt nem tökéletes. De még ezt is belátom....Azonban mikor olyan mondatokat olvasok, mely szerint a " jó " anyaságom is megkérdőjelezhető, elszomorodom. Mert bizony én minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a gyerekeimet minél tovább megóvjam a világ sötétebb oldalától. Nem tudtam mindentől, fáj is a szívem emiatt a mai napig. De amitől tudtam, megpróbáltam.

d00029A29135004e87ec8.jpg

 Azt gondoltam, ráérnek még szembesülni azzal, hogy a tiszta szív, a becsület, a másokra való odafigyelés nem igazán lesz kifizetődő az életben. Hogy miért nem készítettem fel őket arra, hogy törtetőnek kell lenni, hogy van mikor hazudni és csalni kell ha talpon akarnak maradni? Talán abban bíztam, hogy mire felnőnek, fordul egyet a világ, és visszatér az emberek lelkébe, gondolkodásába a rend? Talán csak szerettem volna hinni, hogy ha a jó úton járnak, akkor az nem maradhat eredménytelen? Vagy csak egyszerűen nem tudtam mást adni mint ami / aki vagyok?...Nem tudom....Én azt gondoltam, az az anyák dolga, hogy a gyerekeket a napos oldalon sétáltassák ameddig csak lehet. Azt gondoltam, ráérnek megismerni a sötét oldalt, majd ha nem süt a nap....Talán hiba volt. 

   Sajnos vannak mondatok, melyek elgondolkodtatnak, és azt az érzést keltik bennem, hogy valamit nagyon elszúrtam....Valamiben, ami a legfontosabb volt az életemben, s amit a legjobban akartam csinálni, egész végig rossz mottót követtem....Talán ha 30 éve is lett volna facebook, akkor minden másképp alakul?! Akkor a gyerekeim már kisgyerekként kemény leckét kaphattak volna az életből, s most jobban boldogulnának az életben???

   Tényleg egy - egy mondatba belesűríthető minden amit az életről, a szerelemről, a boldogságról és a sikerről tudni kell? ...Nem hiszem....De ha így van, akkor azért van ebben valami jó is....A következő generáció már időben ki lesz okosítva, és a Földet mindent jól csináló. sok-sok boldog, sikeres, önbizalommal teli, minden akadályt könnyedén átlépő ember fogja benépesíteni. S mi lesz azokkal akiknek nincs facebook oldaluk?...Hát....Bele sem merek gondolni! :)))

Szólj hozzá

élet gyerek tanulás szeretet