Nem lehet könnyű veled! - mondta mosolyogva. És igaza van!!! Tényleg nem az. Nem könnyű megismerni, kiismerni pláne nem  .  Ha valaki olvassa a blogomat, talán azt gondolja, nyitott könyv az életem. De ne higgye! Ez csak egy szelete annak, amilyen vagyok. Hogy a valóság jobb vagy rosszabb, azt nem tudom. De abban mindenkinek igaza van, hogy tényleg nem könnyű velem. Nem könnyű követni csapongó gondolataimat, és érzéseimet. Sem átlátni a bennem lévő kuszaságon. Nem könnyű elviselni a magabiztos énemet, és főleg nem könnyű kezelni az elbizonytalanodottat. Sorolhatnám hosszasan...Tényleg nem könnyű... De soha nem is állítottam, hogy az lenne. Nem árulok zsákbamacskát. 

   Azt hiszem, ha valaki egyszer majd engem akar, nem ijeszti meg egy kis kihívás. Legalábbis én így vagyok vele. Ha valakit akarok, eltörpül minden nehezítő körülmény. Megtennék érte bármit. Sajnos képes vagyok Don Quijote módjára belemenni esélytelen helyzetekbe......Persze tudom, ez nem jelenti azt, hogy majd valaki értem is megküzd. Nem is várom el....Azért reménykedni lehet?! Tudom én, nem sok az esély rá, hogy valaki annyira akar majd, hogy vegye a fáradtságot, hogy áttörje a falaimat. Ha meg is próbálná, akkor sem biztos, hogy kitartana a lelkesedése addig, mire végre elhiszem neki, hogy tényleg akar. Hogy csakis engem akar. És teljesen megértek mindenkit aki a könnyebb utat választja....valaki mást. Hiszen még csak ígérni sem tudom, hogy megérem a fáradságot.

   Nagyon bonyolult vagy!....Ha lett is volna bármi kétségem, a hangsúly mellyel ezt a mondatot mondta, teljesen egyértelművé tette, nem bóknak szánta. De ez cseppet sem befolyásolt abban, hogy mosolyogva, elégedetten bólintsak....Igen...az vagyok...Szeretem a"bonyolultságom". Szeretem, hogy nem veszek készpénznek dolgokat, hogy kicsavarok, átrágok mindent, ami megérint. Ez alól önmagam sem vagyok kivétel. Sőt, talán elsősorban, és legszigorúbban önmagam elemzem....Tudom, hogy sokkal könnyebb lehetne az életem, ha nem lennék "bonyolult", ha nem bonyolítanám azt, ami akár egyszerű is lehetne, de sosem vágytam rá, hogy megváltozzam. Voltak ugyan pillanatok mikor irigyeltem, de többnyire inkább sajnáltam a felszínes gondolkodású, érzelmi sivárságban élő embereket. Tudom magamról, hogy nem könnyű elviselni. Minél közelebb engedek magamhoz valakit, annál nehezebb...

   Nem könnyű velem....nekem sem magammal. Egészen addig, amíg meg nem érzem, hogy viszontszeretnek. Mert amikor valaki mellett biztonságban érzem az érzéseimet, akkor azért sokkal könnyebb.....